valószínűleg megalakult, ma is létezik a Harminc Ezüstpénz titkos
társasága. Ez volt a Szekta eredeti neve, és ez megadja a titok kulcsát. A
Kereszt tragédiájában – tisztelettel legyen mondva – voltak önkéntes és
voltak akaratlan színészek, de mind nélkülözhetetlen, mind végzetes
szerepet játszott. Akaratlan színészek voltak a papok, akik átadták a
harminc ezüstpénzt, a nép, mely Barabást választotta, Júdea helytartója, a
rómaiak, akik felállították a keresztfát, beverték a szögeket, és sorsot
vetettek. Önkéntes színész csak kettő volt: a Megváltó és Júdás. Ez utóbbi
elhajította a harminc ezüstpénzt, mely a lelkek megváltásának ára, és
fölakasztotta magát. Éppen harminchárom éves volt, mint az Ember Fia. A
Szekta mindkettőnek egyformán hódol, a többieket felmenti.
Egyetlen bűnös sincs; nincs senki, aki tudtával vagy tudtán kívül ne a
legfőbb Bölcsesség által kigondolt terv végrehajtója lenne. Most mind
osztoznak a mennyei Dicsőségben.
Azt a gyalázatot, amire most rátérek, alig akarja leírni a kezem. Amikor
a beavatottak betöltenek egy bizonyos kort, mestereik példáját követve
kigúnyoltatják és egy hegytetőn keresztre feszíttetik magukat. Az ötödik
parancsolatnak e bűnös megszegése ellen az emberi és az isteni törvények
teljes szigorával kell fellépni. Hogy az Ég minden átka, hogy az angyalok
bősz haragja...”
A kézirat vége nem került elő.
Székács Vera fordítása