mocsárvidéken lévő, impozáns házában laktunk. Bevitt bennünket a York
Minsterbe, ahol a Viking Yorkshire teremben megmutatott néhány régi dán
kardot. Később írtam egy szonettet a kardhoz; Sir Herbert nem sokkal
halála előtt még igazított, javított a vers eredeti címén: A una espada en
York (Egy yorki kardhoz) helyett A una espada en York Minster (A yorki
székesegyház egyik kardjához) lett. Később átmentünk Stockholmba, svéd
kiadóm, a Bonnier és az argentin nagykövet hívott meg. Nekem Stockholm
és Koppenhága éppolyan felejthetetlen város, mint San Francisco, New
York, Edinburgh, Santiago de Compostela és Genf.
Az izraeli kormány meghívására 1969-ben tíz izgalmas napot töltöttem
Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Azzal a meggyőződéssel tértem haza, hogy
a legrégebbi és a legfiatalabb nemzetet látogattam meg, és hogy egy nagyon
élő és éber földről a világnak egy félálomban lévő szegletébe jöttem vissza.
Genfi tartózkodásom óta mindig is érdekelt a zsidó kultúra, amelyet a mi
úgy nevezett nyugati civilizációnk szerves részének tekintek; a néhány
évvel korábban lezajlott izraeli–arab háború idején rögtön tudtam, melyik
oldalon állok. A háború kimenetele még nem volt biztos, amikor írtam egy
verset az összecsapásról. Egy hétre rá pedig a győzelemről. A látogatásom
idején Izrael persze még fegyverben állt. Ott, Galilea partjainál ezeket a
Shakespeare-sorokat mondogattam:
...hogy a pogányt elűzze
A Szentföldről, hol áldott lába járt –
Tizennégy századév előtt szegezték
Mi javunkra a keserű keresztre.Vas István fordítása