32
33
34
35
36
37
38
39
40
Taylor így írta.
Barlach megjegyzi, hogy Jauk benne van a Koránban (71, 23), a
próféta pedig Al-Moqanna (A Fátylas), és hogy Philip Meadows
Taylor meglepő adatközlőjén kívül senki se hozta kapcsolatba őket a
Zahirral.
Ez az a történet, amelyet a tiszteletes kiprédikált a szószékről (lásd az
előző írást).
Pedig emlékszem egy szatírájának néhány sorára, ahol keményen
ostorozta a rossz költőket:
Ez a tudákosságnak harci vértezetébe
öltözteti a verset, az meg pompás ruhába,
mindkettő fura szárnyát emelgeti hiába,
szegények elfeledték: csak egy a fő, hogy SZÉP-e.
Csak azért tett le ennek a költeménynek a közléséről, mert félt, hogy
rengeteg hatalmas és könyörtelen ellenséget szerez vele magának.
„Megkaptam – írta nekem – szomorú gratulációdat. Szánni való
barátom, reszketsz a féltékenységtől, de ha megpukkadsz is, be kell
vallanod, hogy ezúttal a legtetszetősebb piros tollat tűzhettem a
sapkám mellé, s egy kalifához méltó pompás rubinkövet a
turbánomra.”
A ch hangzása olyan, mint a loch szóban. (A szerző megjegyzése.)
Egy légy, egy légy!
Kis, fekete tok a törött hegedűhöz.
Orosz akcentussal szavalandó vers.
