Andalúzia királyságában, a sok fügefa és öntözött mező vidékén, ahol senki
sem szomjazik. A kincsekről pedig az hírlik, hogy Tarik, Zaid fia mindet
átadta urának, a kalifának, aki egy piramisba rejtette el.
(Az Ezeregyéjszaka meséi, 172. éjszaka)Két álomlátó története
Al-Isaki arab történész meséli ezt a esetet:
„Szavahihető emberek mondják (de csak Allah mindentudó, mindenható,
könyörületes és mindig éber), hogy élt Kairóban egy vagyonos férfi, aki
azonban annyira nagylelkű és bőkezű volt, hogy apja házán kívül mindenét
elvesztette, úgyhogy kénytelen volt munkával előteremteni a betevő falatot.
Annyit robotolt, hogy egy éjjel a kertjében, egy fügefa alatt lepte meg az
álom, amikor is egy ázott férfit látott, aki kivett a szájából egy aranypénzt,
és így szólt: »Perzsiában, Isfahánban van a szerencséd; menj el érte.«
Másnap, amikor felébredt, elindult a hosszú útra, és szembenézett megannyi
veszéllyel, sivataggal, hajóval, kalózzal, bálványimádóval, folyóval, vaddal
és emberrel. Végül eljutott Isfahánba, de a városba érve ráesteledett, és egy
mecset udvarán lefeküdt aludni. A mecset mellett volt egy ház, és a
Mindenható Isten akaratából úgy esett, hogy egy tolvajbanda áthaladt a
mecseten, majd bevette magát a házba, az ott alvók felébredtek a tolvajok
lármájára, és segítséget hívtak. A szomszédok is kiáltoztak, mígnem
megjelent az embereivel a negyed éjjeliőreinek a parancsnoka, mire a
rablók felmenekültek a tetőre. A kapitány átvizsgáltatta a mecsetet, ott