79
Az Elnökünk csokoládéja
Közeledett az Elnökünk névnapja, s mi még nem tudtuk, mit vegyünk
neki ajándékba.
- Esetleg rumos meggyet? – vetette föl a Könyvelő.
- Elegáns és praktikus ajándék. Ha nem szereti a csokoládét,
kiszopogathatja belőle a rumot. - Nekem jobb ötletem van – szólalt meg az Előadó. – Az Elnök
építkezik, és problémái adódtak a tetőfedéssel. Javaslom, szerezzünk
be egy tekercs kátránypapírt, kössük át szépen szalaggal, Jadzia
kisasszony pedig átnyújtja neki a kollektíva nevében. - Én ugyan nem! – háborodott fel Jadzia kisasszony. – Nem adok
át semmilyen tekercset! Virágot, azt igen, az más. - Nincs kátránypapír a telepen. Az egész készletet felvásárolták a
községi Szépművészeti Palota építéséhez. Csak zsírpapír van. - Nem adhatunk zsírpapírt az Elnöknek. Egyébként zsírpapír
sincsen. Zsírt lehet kapni, papírról meg mindenkinek magának kell
gondoskodnia.
A vita leírt egy kört, s megállapodott a rumos meggynél. Küldöttség
ment a városba, hogy megvegye. A kollégák délután értek vissza.
— Nincs rumos meggy – mondják. — Elfogyott. Csak aludttejes
csokoládé van, alkoholmentes.
— Hát csokoládé minden egyéb nélkül?
— Nincs.
— Nem baj. Kiszívjuk belőle az aludttejet, veszünk rumot, és
betöltjük az aludttej helyére.
— De rumot sem lehet kapni.
Végül is vettünk az Elnöknek fél liter vodkát és tíz deka Stollwerck
cukorkát.
Ha nem szereti az alkoholt, elszopogathatja a Stollwercket.
Fejér Irén fordítása