Visszarohantam a portára.- Azonnal beszélni akarok a szálloda tulajdonosával.
- Én vagyok a szálloda tulajdonosa.
- Ezt nevezi maga szép látványnak? Nem elég, hogy a szoba a
földszinten van, udvarra néz, de még az a szemét is! - Hol látta mindezt.
- Hát kinéztem az ablakon!
- Szíveskedjék velem fáradni!
Visszavezetett a szobámba. De nem ment az ablakhoz, hanem
megállt a tükör előtt, amelyet az imént észre se vettem. Nagy tükör
volt, mindketten tetőtől talpig láttuk benne magunkat. A tulajdonos
félreállt, s már csak magamat láttam a tükörben. - Maga szerint ez nem szép látvány?
- Azonnal adja vissza a pénzemet!
- Maga az első elégedetlen vendégünk.
- Bírósághoz fordulok!
- És elveszti a pert. Mert tanúsítom, hogy ez a világ legszebb
látványa, s nincs ember, aki bizonyítani tudná, hogy valójában nem
így gondolom. S hogy maga más véleményen van, az a maga baja.
Mellesleg nem értem magát. Szerintem nincs ennél szebb látvány a
világon.
Igaza volt. - Rendben van. Maradok – mondtam.
Fejér Irén fordítása