9
Az i ú Werther gyötrelmei
A filharmónia igazgatója udvariasan fogadott.
— Mivel szolgálhatok? — kérdezte.
- Tartozik nekünk ötvenezerrel.
— Ez nagyon is elképzelhető, noha nem tudom egészen pontosan, mi
okból. Ha szabad kérnem, megmagyaráznák?
— Előleg — magyaráztam neki.- Valóban, ez a gyakorlat. Előleg, de milyen alapon?
— Fellépünk a filharmonikusoknál. - No igen, ez már valamelyest indokolttá teszi. Bár, ha nem csal az
emlékezetem, most találkozunk először. Levélben írtuk volna alá a
szerződést? - Még nem írtuk alá, de máris aláírhatjuk.
- Kétségtelen. Mégis, megtudhatnék valamit az ajánlatukról?
Zenekarhoz van szerencsém? - Pillanatnyilag nincs zenekar, de majd lesz.
- És nagyjából milyen a repertoár?
- Majd kiderül, ha megtanulunk játszani.
- Játszani?
— Valami hangszeren, természetesen.
Egyre idegesebb lettem ettől a fafejűtől.
— Az urak még nem tudnának?
— Még vagy már, nem mindegy? A jövő úgyis a mienk. Nem látja,
hogy fiatalok vagyunk?
— Ó, dehogyisnem. Mégis, ha ajánlhatnék valamit, előbb
tanuljanak meg játszani, aztán muzsikáljanak egy kicsit, és akkor
majd meglátjuk. A jövő kétségkívül az önöké.
És nem adott előleget a fasiszta. Hátrányos társadalmi helyzetben
távoztunk. Volt egy plakát a falon, valami Mozart muzsikál náluk.
— Ki az? – kérdezte... nem emlékszem, melyikőnk, mert a
memóriám nem az igazi, különösen délelőtt nem. - Biztos valami vénség.
Felhagytunk a művészettel, és bombát készítettünk. A filharmónia
épületében kéne elhelyezni. Az igaz ügyért folytatott harc az első.
- Valóban, ez a gyakorlat. Előleg, de milyen alapon?
Pálfalvi Lajos fordítása