24
Az öreg spion története
Fölhívott Bricsesz kapitány, és találkozóra rendelt egy presszóba.
Ezúttal állapotos púpos asszonynak álcázta magát. Arra az
eshetőségre, ha a presszóban két ilyen lenne, megadta különös
ismertetőjelét: a jobb lába tizenhét centiméterrel rövidebb lesz, mint
a bal. Volt nálam centi, bemásztam az asztalok alá, és feltűnés nélkül
méricskéltem a vendégek lábát. Volt ott egy láb, de csak két és fél
centiméterrel volt rövidebb a másiknál. Végül megtaláltam az igazit.
Kimásztam az asztal alól, és így suttogtam:
- Bricsesz kapitány?
Nem tagadta, bár nem is erősítette meg. Ha egy nő nem tagad, az
annyi, mintha megerősítené, azt gondoltam hát, hogy ő lesz az.
Az elővigyázatosság kedvéért helyet változtattunk. Átültünk a
sarokba, egy másik asztalhoz, a cserepes pálma alá.
— Lenne egy feladata — közölte Bricsesz kapitány. — Kapcsolatba
lép egy idegen nagyhatalom kémelhárító szerveivel, és felajánlja a
szolgálatait. Természetesen kettős játék lesz. - Mi sem egyszerűbb ennél — feleltem erre. — Látja azt a majmot?
—Hol?
Észrevétlenül a pálmafán ülő majomra mutattam.
— Máris megbeszélem vele. Biztos vagyok benne, hogy a külföldi
kémelhárítás majomnak öltözött ügynöke.
Bricsesz kapitány diszkréten elgondolkodott. - Jól van, próbálja meg, addig én rendelek süteményt.
Titkos megbízatás volt, nem kiabálhattam hát oda a majomnak,
mit akarok, az egész presszó meghallotta volna. Elindultam hát,
másztam fel a pálmára. Letört a pálma a kettős teher alatt, és kitört a
botrány. Odajött a presszó főnöke. - Uraim, azonnal hagyják el a helyiséget – követelte tőlem és a
majomtól.
— Maga még nem tudja, kivel áll szemben! – állt ki mellettünk
Bricsesz kapitány. - Az úr is távozik!
Kellemetlen helyzetbe keveredtünk az utcán. A majom molesztálta
a járókelőket, azok meg minket hibáztattak, mert azt hitték, mi
vagyunk a gazdái. Bricsesz kapitány az órájára pillantott.