Óh, nemzetem, midőn karjaidban ringva
Mint hű csecsemő, csüggtem szellemed emlőjén...
- Nézd, papa – rikkantott a gyerek. – Mintha csak otthon lennék!
Odanéztem. Tényleg, az íróasztal alatt üres vodkásüveg állt.- A festők hagyták itt a felújítás után – magyarázta a vezető. –
Nem tartozik a kiállított tárgyak közé.
Ebben a pillanatban észrevettem, hogy író fejére, a kopasz foltra rá
van írva: „Itt járt Kazik.” - Nyilván még akkor is készített jegyzeteket, amikor nem volt
kéznél papír – gondoltam. – Igazi író volt. De mi van ott alatta?
Alatta, a kopasz folton még egy feljegyzés volt: „Na és aztán,
szarházi!” Aláírás: „Irodalombarát.” - Ezt már alighanem más írhatta gondoltam. – Mintha más lenne
az íráskép.
Körülnéztem. A gyerek épp a fiók nyitogatásával, a vezető meg
ennek megakadályozásával volt elfoglalva. Közben a hölgy
fényképezett, mások meg azon vitatkoztak, az övé volt-e a lakás vagy
bérelte. A kiállításvezető nem tudott semmit elmagyarázni, mert a
gyereket kergette, aki minden múzeum ékességén, a szép fényesre
csiszolt padlón csúszkált. Fogtam a tollat és odaírtam az
„Irodalombarát” alá:
„Elveszett a kutyám. Kérem a becsületes megtalálót, illő jutalom
ellenében...”
És a cím.
Sokan járnak ide a múzeumba, mindenki elolvassa. Hátha
megkerül az a kutya.
- A festők hagyták itt a felújítás után – magyarázta a vezető. –
Pálfalvi Lajos fordítása