3
Rako as
Óvatosan eltávolítottunk egy réteg vulkanikus hamut, volt valami
alatta. Egy szemüveges ember feje. A talaj összetételének
köszönhetően tökéletes állapotban maradt ránk, mintha gipszből
öntötték volna.
— Japán lesz – vélekedett a Professzor, a XXXXVI. századi
régészek legkiválóbbika.
Derékig feltártuk a néhai japánt. Megkövült kezében megkövült
fényképezőgépet tartott.
— Itt a bizonyíték — mondta a Professzor. Nikon-dinasztia,
lézerautomatikával felszerelt modell a kései XXXI. századból.
Másfél méterrel a japán alatt megkövült, testes férfit találtunk,
rövidnadrágban, szintén fényképezőgéppel.
- Asai, a XXII. század első feléből.
— Szóval ez is japán.
— Nem, a gép japán, de az ember nem az. Európai, Bajorország
környékéről.
Három méterrel lejjebb egy kis meglepetés. Egész busz. Emeletes,
vegyi vécével a fedélzeten. Vagy hatvan lelet üldögélt és japán
fényképezgetett az ablakokból japán gépekkel. A busz, az utasok, a
fényképezőgépek mind kővé váltak. Dörzsölte ám a tenyerét a
Professzor. - Ez a legkomolyabb lelet a kései Demokratosz korszakból, amit
csak ismerek. Cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy valaha a
skandinávnak nevezett civilizáció élt északon, a kelet-európai ipari
hulladékok rétege alatt. - Honnan tudja?
— Egyszerű. Stockholmi rendszáma van a busznak.
Találtunk valakit a turistacsoport alatt, aki a Professzor szerint a
XX. század alkonyán érkezett Detroitból (Michigan, USA). Deduktív
módszerrel jutott erre a következtetésre. Sehogy másként nem volt
azonosítható a lelet, tehát csak ez lehetett, ha más egyéb nem. Amúgy
is nyomot hagyott barázdált homlokán a nemzetközi eladósodás.
Az amerikai férfi japán fényképezőgépet tartott két kezében. - Itt van még egy harmadik kéz – jegyeztem meg.
- Hol?