Ez egy nagyon megszokott szerep lenne egy olyan család számára is, amely tudja, hogy
állandóan relevánsnak kell tűnnie, különben meghal.
A fiatalabb királyi családtagok nagyon ügyesek ebben - a jótékonysági munkát, a családi
életet és az állami felelősségvállalást (vagy ahogy ők mostanában nevezik: "szolgálatukat")
könnyen fogyasztható csomagokba pakolják. Sajnos úgy tűnik, hogy ez beválik nekik - ami
talán nem jó hír a hozzám hasonló republikánusok számára. Régóta süket fülekre talált az az
érvünk, hogy a kékvérűek archaikus elitista csoportja nem fér össze egy előremutató,
igazságos és egyenlő Nagy-Britanniával.
Úgy tűnik, a Munkáspárt baloldali képviselői is elvesztették azt a meggyőződésüket, hogy a
monarchia eltörlése jó dolog.
Még a vén szocialista, John McDonnel akkori árnyékkancellár is támogatta 2016-ban a
Buckingham-palota 369 millió fontba kerülő, a brit népet terhelő felújításának tervét.
A közvélemény hagyományosan még rosszabb:
a királyi családot általában (és tévesen) erőtlen, többnyire szimbolikus, sőt pozitív
példaképnek tekinti.
De van remény. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a fiatal britek már nem rajonganak
a monarchiáért, és inkább eltörölnék azt:
- a 18 és 24 év közöttiek 41%-a választott államfőt szeretne, szemben a 31%-kal, akik királyt
vagy királynőt szeretnének, ami két évvel ezelőtti fordulatot jelent.
Ez tükrözheti a királyi család elitista jellegét és azt, amit képviselnek - egy nem
demokratikus, elmaradott és igazságtalan társadalmat - és/vagy ez lehet a közelmúltban
bekövetkezett mély és botrányos csapások eredménye is.
Ez egy rendkívüli belső és külső viszályoktól sújtott család. András herceg barátsága és
kapcsolata az elítélt pedofil Jeffrey Epsteinnel továbbra is megoldatlan, Harry és az
"öngyilkosságon gondolkodó" Meghan elmenekült a "cégből" és az országból a rasszizmus
és a kitagadás vádjai közepette, és továbbra is kísérti őket Diana hercegnő, Harry és Vilmos
édesanyja közel 24 évvel ezelőtti halálának kérdése.
Vilmos csak a múlt héten indított háborút a BBC-vel, és különösen annak egyik újságírójával,
Martin Bashirral szemben, akit azzal vádoltak, hogy csalással szerzett meg egy 1995-ös,
ünnepelt interjút Dianával.
A herceg rendkívüli nyilatkozatot tett a világnak, miszerint nincs kétsége afelől, hogy a
riporter megtévesztése "jelentősen befolyásolta" azt, amit édesanyja mondott, és "nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy szüleim kapcsolata megromlott". Ezt különösen bizarrnak találtam,
figyelembe véve, hogy nem titok, hogy szülei házassága már a kezdetektől fogva kudarcra
volt ítélve, mivel Károly a Dianával kötött házassága alatt házasságtörő kapcsolatot tartott
fenn egy másik nővel (Camilla Parker Bowles-szal, aki később a második és jelenlegi
felesége lett).
Te jó ég, de fárasztó ezt a mocskos szappanoperát követni. Képzeld csak el, milyen lehet
benne lenni.
Ne is törődjünk azzal, hogy a királyi családtól való megszabadulás mit tenne Nagy-
Britanniával és nekünk, hétköznapi embereknek, gondolnunk kell arra, hogy ez milyen
felszabadulást hozna egy mélyen zavart családnak, akik mélyen legbelül bizonyára
neheztelnek az aranyban dúskáló életükért és nyilvánvalóan szükségük van a szimpátiánkra
és sok (sok-sok-sok) terápiára. Szabadítsuk meg őket a szenvedésüktől. (A teljes cikket
fordította: SBG Buddha - VilagHelyzete)
https://www.rt.com/op-ed/524793-defund-british-royal-family