- Május 28.
Lelinisták és szabadkőművesek a magyar történelemben
Az elmúlt évtizedekben a baloldali értelmiség visszafordul a kultúrmarxizmushoz, erős
leninista beütéssel, de nem képesek igazi marxisták-leninisták lenni – írja
elemzésében Raffay Ernő történész
1848 - ban Engels és a Mordehájból Marx-szá változó két személy kiadta a Kommunista
Kiáltványt, amivel politikai értelemben fölgyújtotta az erdei avart.
1871 - ben a párizsi kommün
bebizonyította, hogy már nem csak a
francia szabadkőműves forradalom
liberális túlzói, hanem a munkásmozgalom
szélsőségesei is képesek embert ölni,
abból a célból, hogy világmegváltó
gondolataikat megvalósítsák. Az is
kiderült, hogy a konzervatív eszmék ellen
liberálisoknak és szociáldemokratáknak
össze kell fogniuk, másképpen nem
győzhetnek.
Marx például kifejtette, hogy amikor a
munkásosztály szervezett erővé válik,
képes lesz arra, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban megvalósítsa a szocializmust.
Mindössze osztályharc kell, amivel összedönthető lesz az akkori Európa.
1917 - ben a szocdem párt úgy döntött, hogy a párttagoknak meg kell szüntetni
szabadkőműves páholytagságukat, s legtöbbjük ezt meg is tette: fedezési (kilépési) kérelmek
tucatja olvasható a levéltárban.
Az ideológiai és politikai szövetség azonban megmaradt, annál is inkább, mivel közeledett a
Nagy Háború vége, ahol szerettek volna a várható zavarosban halászni a baloldal vezetői.
- október 31-én nem várt sikert arattak: a homo regius a szabadkőművesek által már
jóval korábban kiszemelt és behálózott Károlyi Mihály grófot bízta meg kormányalakítással.
Károlyi kormánya lett a magyar történelem első szociáldemokrata (Kunfi, Diner-Dénes stb.),
szabadkőműves (4 miniszter, 8 államtitkár) és zsidó (10 kormánytag) kormánya.
A kormány összetétele súlyos bizonyítéka e három szempont összefüggésének. Eközben,
1918 november első hetében három irányból fegyveres támadás érte az országot, az anyagi
javakat elvitték (főleg a románok és a szerbek), a lakosság pánikszerűen menekült az ország
belseje felé: a hatalmon még nem lévő kommunistának ez ideális helyzet volt a hatalom
megszerzésére. 1919. március 21-én a gyűjtőfogházban lévő néhány leninista-kommunista
„kikiáltotta” a magyarországi kommunista államot.
Lenin társaságát, egy grúz postarablót leszámítva, majdnem mind zsidó önjelölt
forradalmárok alkották, akiknek az orosz nép hosszútávú érdekei sem 1917 előtt, sem a
következő évtizedekben nem voltak fontosak. Viszont megalkották a kegyetlen Csekát és a
többi kommunista titkosszolgálatot. Az akkoriban már létező, egész Európában elterjedt
megállapítás, hogy a kommunisták és a zsidóság között súlyos és szoros kapcsolatok
léteznek, a leninisták tevékenysége nyomán bizonyítást nyert. Ez nem minősítés, hanem
ténymegállapítás. A Tanácsköztársaságnak nevezett magyarországi rendszer már az első
pillanatoktól a lenini irányt követte.
Az elmúlt évtizedekben a baloldali értelmiség visszafordul a kultúrmarxizmushoz, erős
leninista beütéssel; de nem képesek igazi marxisták-leninisták lenni, mivel Magyarországon
a már jellemzett Antall-kormány, majd a Horn-kormány idején éppen a baloldal legnevesebb
emberei nagytőkések is lettek, s egyáltalán nem törődnek a munkásság érdekeivel.