Ez nem rendhagyó eset. A rasszizmus az amerikai társadalom központi eleme és a
sinofóbia mélyen gyökerezik az amerikai kultúrában és politikai döntéshozatalban. Maga a
volt amerikai elnök is vég nélkül fütyülte a "kínai vírust" mindenkinek, aki csak meghallgatta.
A cimborái sem voltak jobbak. Kiron
Skinner (aki ironikus módon fekete bőrű; a
sinofóbia Amerikában túlmutat a faji
határokon), a Külügyminisztérium politikai
tervezésért felelős akkori igazgatója
nyíltan azt mondta, hogy ez az "első
alkalom, hogy nem kaukázusi nagyhatalmi
versenytársunk lesz", és hogy a
Szovjetunióval folytatott korábbi
hidegháború legalább "a nyugati családon
belüli harc" volt. Nem meglepő módon a
nyugati vállalati média nagyrészt
figyelmen kívül hagyta megjegyzéseit.
Christopher Wray, az FBI igazgatója
nemrég kijelentette, hogy Kína olyan
fenyegetés, amely "az egész társadalomra kiterjedő" választ igényel. Ez szinte pontos
mása volt a 19. századi propagandának, amely a kínaiakat gonosz hordákként ábrázolta,
akik azért jönnek, hogy beszivárogjanak és elpusztítsák a tiszta, ártatlan nyugati
társadalmakat.
A világjárvány ürügyén a nyugati média nyíltan Kínát
hibáztatta a betegségért.
A konzervatívabb csatornák a "laboratóriumi szivárgás elméletére" vetemedtek és megvédték a
"kínai vírus" kifejezés használatát, míg a liberálisabbak a jól bevált "kínai tekintélyelvűség"
fogalmára összpontosítottak.
A New York Times azzal vádolta Kína "régi szokásait", a "titkolózást" és a "narratíva
irányítását", hogy lelassítja a válaszlépéseket. A lap Kínára hárította a felelősséget, és
megpróbálta elterelni a figyelmet a nyugati országok saját bűnös mulasztásáról a járványok
megfékezésében. Pedig ha a "demokratikus" Nyugat átvette volna Kína "tekintélyelvű"
módszereit, akkor ma nem kényszerültek volna térdre és nem küzdenének a visszatérő
hullámokkal.
Kína hibáztatása volt a megküzdési mechanizmus; ma már több ember halt meg a vírus miatt
csak a kaliforniai Orange megyében, mint egész Kínában. Ennyit a demokráciáról.
Ha mindezt kombináljuk a rendszeres Kína-fóbiás tudósításokkal, akkor kezd kialakulni egy
állandó kép:
A barbár Kína egzisztenciális fenyegetést
jelent a mi felvilágosult nyugati
civilizációnkra.
A Kínai Kommunista Párt nem más, mint egy modern kori Fu Manchu, amely semmitől sem riad
vissza, hogy elvegye a "szabadságunkat". A szovjetek és a muszlimok után most Kínán a sor,
hogy betöltse a gonosztevő szerepét. Az ilyen képzeletbeli gazemberek hasznosak az