már sose félj," mondotta, "e lány oka már sohasem lesz
búdnak." A styxi vizek hallják, kívánta, e szókat.
Enyhül az istennő, a leány megkapja korábbi
képét, lesz, ami volt: testéről tűnnek a serték,
szarva enyészik már, megszűkül a két szeme gömbje,
keskenyedik szép szájnyílása, kerül keze, válla,
és a patája is elpattan: szakad öt köröm-ágra;
s benne fehér színnél a tehénből nem maradott más.
Már a leánynak elég két láb, felemelkedik, ámde
szólani fél: valahogy ne ünőhang bőgjön az ajkán,
abbahagyott szavakat félénken kezd gyakorolni.
PHAETHON
Gyolcsmezü raj fő-istennőként tiszteli máig.
Nagy Jupiter magvából lett Epaphus-fia végül,
így hiszik, és sok városban vele bírja a szentelt
templomokat. S ennek volt évben-szívben a társa
Naptól-lett Phaethon. Kinek egykor hetyke beszédét,
s hogy nemzőjével, Phoebusszal kérkedik egyre,
Inachides már nem tűrhette: "Bolondul anyádnak
híve hiszed, hogy apád, ki nem az, s vele nagyra fuvalkodsz."
Elpirosult Phaethon, de dühén szégyenlete győzött,
s adta az anyjának, Clymenének, hírül e vádat.
"S hogy neked, édesanyám, még jobban fájjon ez," így szól,
"én, a merész s bátor, hallgattam. Szégyen e sértést,
mit ránk szórhatnak, hallgatnunk, vissza se vetnünk.
Hát te, ha törzsem mennyei törzs, adj, kérlek, e büszke
származatomról jelt, magad iktass engem az égbe."
Mondta, s a két karját kulcsolta szülője nyakára;
s kérte fejére, Meropséra, s nővérei nászi
fáklyatüzére, hogy apjáról neki adjon igaz jelt.
S most Clymene - Phaethon szava-é, vagy a szíve haragja
rázta meg íly rút rágalomért - fölemelve az égre
két karját s a magas-tündökletü napra tekintve
"Erre a fénykévére, e szép sugaras ragyogóra,"
mondta, "megesküszöm én, mely lát és hallja a hangunk,
hogy, kit látsz, s ki világunk fönn igazítja, szülöttem,
téged e Nap nemzett. Ha hazudtam, tiltsa a fényét
tőlem el ő, s ez a nap legyen itt szemeimnek a végső.
Tudd: nem is oly nagy munka apád fedelére találnod.
Honnét kél, az a ház mezeinkkel szinte határos.
Kedved tartja? Eredj s tudakold meg tőle magától."
Felragyogott tüstént Phaethon jókedve, hogy anyja
ezt mondotta, s az égi vidék járt már az eszében.
Aithiop országon, meg a tűz-csillagzat alatti
indusokén siet át oda, hol kél apja, serényen.