melybe a nyár közepén se hatolhat a nap hevülése,
és télen nem a fagy; s almám van dúsan az ágon,
hosszú vesszeimen szőlő függ, fürtje aranylik,
függ bíborszinü is: neked őrizem ezt is, amazt is.
Erdei árnyban nőtt puha epreket is szedegethetsz,
és te magad szedhetsz somot is, mit meghoz a dús ősz,
és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is,
mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal.
Gesztenye is terem ott, légy hitvesem és soha nem léssz
híján, sem másnak, minden fát csak neked őrzök.
Lásd, az a nyáj az enyém, mégtöbb bolyg szerte a völgyben,
sok van az erdőben, sok a mély barlangok ölében;
s hogyha talán kérded, mi a számuk, nem tudom én sem:
nyájuk számlálják a szegények! Hogyha dicsérem
nyájam, akár sose hidd; de ha eljössz, látni fogod majd:
megtelt tőgyeiket csak alig hordozza a lábuk.
Langymeleg ólakban szunnyad sok kései bárány,
és ugyanígy más ólakban gödölyék kuporognak.
És van elég a fehér tejből, van mindig: ivásra
egy rész, míg savanyítóban más része megalszik.
És nemcsak könnyű, nem köznapi lesz az ajándék,
mit tőlem kapsz majd: kis dámvad, kecske, nyulacskák,
vagy tuba-pár, vagy fák ormáról fészek, elorzott.
Leltem két bocsot is, tudnak majd játszani véled,
ikrek: alig tudnád, melyik ez, melyik az, kitalálni;
borzas mackónak két kis bocsa, bérc tetejében;
,Úrnőmnek szánom', mondtam, hogy rájuk akadtam.
Vesd ragyogó fejedet fel a tenger kékes öléből,
jer, Galatea, elém, itt van, ne utáld, az ajándék!
Ismerem én magamat, hisz láttam az arcom a vízben
még a minap, s tetszett is, amint megnéztem, a képem.
Nézd, be magas vagyok én: nálam Jupiter se sudárabb
fönn, a nagy égben (mert szoktátok mondani mindig,
hogy valamely Jupiter fő ott; komor arcomon omlik
végig a sok dús fürt, s vállam beborítja berekként;
és amiért rajtam sűrűn meredezget a serte,
csúnyának sose higgy: lomb nélkül csúnya a szálfa,
csúnya a mén, ha nyakán nem leng dús sárga sörénye;
toll díszít madarat, juhon is díszül van a gyapjú:
férfi szakállal szép, s ha a testét szőre borítja.
Egy szem van csak a homlokomon, de milyen? Nagy, akárcsak
roppant pajzs. S no talán a Nap is nem néz le az égről
épp ugyanígy? Nem lát mindent? Pedig egy szeme van csak.
Tedd hozzá: vizeidnek apám, nem más a királya:
ő lesz hát az ipad; csak már könyörülj a könyörgőn,
s hallgass meg! Teeléd hajolunk, egyedül teelébed;
én - ki eget, Jupitert, villámot megvetek - omlok,
Nereus-lány, teeléd; haragod villáma ijesztőbb.
S még az utálatod is tudnám tán tűrni szelíden,
hogyha utálnál mindenkit; de miért, hogy elűzöl,
blacktrush
(BlackTrush)
#1