játszi Zephyrrel száll, s hatodik hajnalra ocsudva
Italiában van, s a lacin s scylacaeai partnál
siklik el, ott, hol Junónak szép temploma díszlik;
Iapygiát elhagyja, baloldalon Amphrisiának
szirtjei, és jobbján meredekje Celennia-partnak
s Rhometium tovatűnt, s Caulont és Naryciát is
így tovahagyta, Pelorusnál a sicul szoros eltűnt;
Hippotades házát s Temesének látta sok ércét,
s Leucosiának eredt, s Paestum rózsás ligetéhez,
majd Capreába került, s a Minerva előhegye várta,
s dombok elé, amiken Surrentum szőleje sarjad
s Hercules ős várát s Stabiaet is, a békekivánó
Parthenopét is elérte, s a Cumae-béli Sibyllát.
Majd a melegforrás, mastixot bőven ajánló
Liternum, s homokot medrében hajtva kavargó
Volturnus marad el, s a galambbal dús Sinuessa;
rosszlegü Minturnae, s kit a földbe neveltfia tett le,
s Antiphatesnak háza, s Trachas, tele mély mocsarakkal,
s Circe földje, meg Antium erdős parti vidéke.
És hogy a szélhajtotta hajóval már ideértek,
háborgó vizeken, tekerőzött partra az isten
s hullámzó háttal, haladott nagy fordulatokkal
apjának szentelt házába, a szőke fövenyben.
Szélnek szűnte után megvált Epidaurius apja
szent oltárától, s kipihenve magát az apának
háza ölén, zörgő pikkellyel szántja porondját
újra a vízpartnak, s kormányán át a hajóba
kúszva megint, lefeküdt, s így ért Castrumhoz, a szentelt
lavin székhelyhez, s Tiberis bő torkolatához.
Szembesiet vele ekkor a nép, az atyák is, a nők is,
együtt mind, s kik, trójaiak Vestája, vigyáznak
szent lángodra: vidám nagy lárma fogadja az istent.
S merre a szembelevő habon át tovasiklik a gálya,
jobb- meg a balparton folyton füstöl föl a tömjén
sistergőn, s kegyes oltárokról illata árad,
s kést melegít omló vérével az áldozatállat.
Már Rómának, a legfőbbnek jártak kebelében:
fölmered ott, s nekidőlve az árbocfának, a kígyó,
nyakforgatva figyel: hol lel jó helyre, kutatja.
Kettős ágra szakadt a folyóban a hömpölyödő víz,
(azt a helyet: Sziget, így nevezik) két oldalon árad
föld-ölelőn a folyó: ölelő két karja egyenlő.
Ott a latin gályát elhagyja a phoebusi kígyó,
ölti magára megint régebbi nagy istenalakját,
orvosolóként jön, s végét veti nyomban a gyásznak.
blacktrush
(BlackTrush)
#1