A Wall Street Journal még áprilisban:
"Ha manapság házat adsz el, a vevő lehet, hogy
egy nyugdíjalap" címmel számolt be róla:
A hozamot hajszoló befektetők elkapkodják az egylakásos házakat, versenybe
szállnak az átlag amerikaiakkal, és felhajtják az árakat.
Azóta azonban valami egyértelműen megváltozott. A propagandagépezet beindult, hogy
megvédje a Wall Streetet minden visszahatástól.
Erre a váltásra nem is találhatnánk jobb példát, mint a The Atlantic cikke, amely 2019-ben
ezt a történetet közölte:
AMIKOR A WALL STREET A FŐBÉRLŐD
A szövetségi kormány segítségével az intézményi befektetők a bérlakáspiac
főszereplőivé váltak. Azt ígérték, hogy a befektetőknek visszaadják a nyereséget, a
bérlőknek pedig a kényelmet. A befektetők boldogok. A bérlők nem.
...és ez a történet a múlt hónapban:
BLACKROCK NEM TESZI TÖNKRE AZ AMERIKAI
INGATLANPIACOT.
Az igazi gonosz nem egy arctalan Wall Street-i góliát; az önök szomszédai és a helyi
önkormányzatok akadályozzák meg az új egységek építését.
Visszatérve a Vox-hoz:
"Wall Street nem hibáztatható a kaotikus lakáspiacért"
Ami néhány nappal az Atlantic cikke után jelent
meg, és gyakorlatilag azonos.Mindkét (furcsán hasonló) cikk azt állítja, hogy a
Wall Street és a magántőke cégek nem
hibáztathatók a házak felvásárlásáért, és hogy
az igazi probléma a keresletet kielégítő kínálat
hiánya.Ugyanis az összes "önző" ember, akinek már
van háza (mondták, hogy ettől rossz ember
leszel), akadályozza az új házak építését, és így
a szűkösség miatt felhajtja az ingatlanok árát.Ez egy évtizedek óta logikailag hibás érv a lakáspiac körül.