Quinlan bíró híres úgynevezett "progresszív" nézeteiről, amelyeket rendszeresen hosszas,
bíróságon kívüli beszédekben fejt ki - ez manapság divatos időtöltés, amelyet sok bíró folytat a
nyugati társadalmakban.
A múlt hónapban például beszédet mondott arról, amit úgy jellemzett, mint "a szexuális
zaklatás és a nemi alapú megkülönböztetés átható és alattomos áramlata a kultúránkban
és a munkahelyeinken".
Még egy személyes mea culpa is szerepelt benne.
"Az alatt az évtized alatt, amíg a jogi szakmában dolgoztam, számtalan olyan példa volt, amikor
tanúja voltam zaklatásnak vagy megkülönböztetésnek, de túl tudatlan, szándékosan vak voltam,
vagy egyszerűen csak féltem a fejemet a korlát fölé dugni, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit
ügyvédként etikai kötelességem lett volna megnevezni és elítélni" - mondta a bíró.
A fellebbezés kimenetelétől függetlenül fontos, hogy
megpróbáljuk megérteni, hogyan kerültek ezek a
szülők abba a szorult helyzetbe, amelyben most
vannak.
Negyven évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ma azonban ez sok nyugati
társadalomban mindennapossá válik, ahogy a transzneműek jogainak ideológiája
eluralkodik és a kormányok kritika nélkül bevezetik és érvényesítik.
Az Egyesült Államokban például a Biden-kormány egyik első intézkedése az volt, hogy
átfogó törvényt vezetett be a "transzneműek jogairól".
Ausztráliában pedig jelenleg a viktoriánus állam parlamentje előtt van egy olyan