- NOVEMBER 24.
VALAMI NAGYON EL VAN ITT CSESZVE. ÉLETERŐS, MOSOLYGÓS,
SZERETETTEL TELI EMBEREK CSÚSZNAK LE A SÜLLYESZTŐ MÉLYÉRE.
Olyan emberek, akiknek terveik voltak. Álmaik. Vágyaik. És semmi mást nem szerettek
volna jobban, mint egy nyugodt, tervezhető, boldog életet. Amiben nem tartja senki
rettegésben őket. Amiben nem azért kell kapálózniuk, hogy ne süllyedjen el még a
fejük is az emésztőgödörben.
Ezek az emberek most szoronganak. Mesterségesen fenntartott bizonytalanságban
élik a mindennapjaikat, és a többségük vagy irányíthatóvá válik, vagy emberi ronccsá -
vagy mindkettővé egyszerre.
Életerős emberekből hal ki az Élet szeretete.
Ennyiről szólna a sokakat oly büszkeséggel eltöltő emberi civilizáció? Ennyi lenne a
társadalmi háló, amely az emberi élet megóvását szolgálja - elméletben? A gyakorlatban
mindössze ennyit jelent? Hagyjuk, hogy érző emberek omoljanak össze, családok essenek
szét, kiszolgáltatott felnőttek és gyermekek kerüljenek kilátástalan helyzetbe?
Miféle színházba vettünk jegyet?