Az USA azonban önmegtagadásban van abban a tekintetben, hogy miként reagáljon
ezekre a fejleményekre. Nemcsak azt hiszi, hogy ő az egyetlen ország, amelynek joga van
jelentős tengerentúli katonai jelenlétre, hanem azt hiszi, hogy másokat is rávehet arra, hogy
kövessék a gondolkodásmódját.
Nem ismeri fel, hogy a Kínával szembeni ellenséges viszonya hajtja Peking terjeszkedési
vágyát és hogy a katonai feszültségeknek nincs alsó határa. A Biden-kormányzat nem
hajlandó a béke érdekében csökkenteni saját katonai lábnyomát, legyen szó akár a NATO-
val való európai együttműködésről, akár bárhol máshol.
❗ Washington számára az is elveszett, hogy ahogyan az országok felismerik, hogy az
amerikai haderő befogadásának stratégiai előnyei vannak, úgy azt is felismerik, hogy ez a
kínai hadsereggel is így van.
A Wall Street Journal cikke világossá teszi, hogy bár Egyenlítői-Guinea még nem kötött
semmilyen megállapodást Kínával, valamit cserébe akar az Egyesült Államoktól, ha nemet
mond Peking ajánlatára.
Elvégre ez egy kis ország, amely végső soron semmivel sem tartozik az USA-nak.
Nem szövetséges vagy partner. De mit hajlandó adni Amerika?
Még ha az USA-nak sikerül is megakadályoznia ezt a bizonyos üzletet, a dinamika hosszú
távon nem sokat változik. Kína következetesen a be nem avatkozásról beszél, a valóság
azonban az, hogy a világgazdaságba mélyen integrálódott globális hatalomként egyre
nagyobb nyomást érez arra, hogy érdekei védelmében a tengerentúli stratégiai területeken
helyezze el hadseregét.
● A tengerentúli támaszpontokról szóló állítások néha az amerikai média rosszhiszemű
spekulációi lehetnek.
Az a felvetés, hogy az Egyesült Arab Emírségekben épülne egy ilyen bázis, egy vázlatos
történet volt, amelynek célja Peking és Abu-Dzabi kapcsolatának aláásása volt, miközben
egyre nagyobb a neheztelés a szoros kapcsolatuk miatt.
Másrészről azonban Kína törekvései valósak és egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztva
körvonalazódnak. Az elmúlt két év megtanította Pekinget arra, hogy részt kell vennie a
geopolitikai játékban, akár tetszik neki, akár nem. Most már nagyon reálisan látja a nyugati
világgal való kapcsolatát, és végső soron úgy véli, hogy érdekeit esetleg erővel kell
megvédeni.
Tehát, bár egy potenciális egyenlítői-guineai bázis elsősorban az Afrika szarvát megkerülő
ellátási vonalak biztosításáról szól, azt is mutatja, hogy Kína hajlandó többet tenni a
biztonsága érdekében. Az USA tévhite, hogy képes megfékezni Pekinget, és feltételezése,
hogy meg tudja akadályozni Kína katonai terjeszkedését, naiv és félrevezető.
De vajon Malabo megteszi-e azt, amit Washington akar? Egy dolog már most világos:
bárhogyan is dönt, lehetőséget érez benne. (A teljes cikket fordította: VilagHelyzete)