1 ⃣ Ezek közül az első az influenza volt, amelyre a világjárványra való felkészülésünk alapult.
Ezért volt az, hogy a koronavírus-modellekben szerepeltek az iskolák, amelyek az influenza
terjedésének kulcsfontosságú tényezői, de az idősotthonok nem - katasztrofális
következményekkel.
2 ⃣ A második eltérés egy konkrét influenzajárvány volt - a 2009- 10 - es sertésinfluenza-
járvány, amely nagyrészt feledésbe merült, mivel kevesebb mint 500 ember halálát okozta.
Akik emlékeznek rá, azok között biztosan ott vannak a mintegy 70 brit gyermek szülei is, akik
meghaltak.
"Sokkal több [gyermek]" - mutat rá a 63 éves Woolhouse, aki egy lány édesapja - "mint
ahányan 2020-ban új koronavírusfertőzésben haltak meg".
Az iskolák akkor mégis nyitva maradtak.
"Úgy tűnik, hogy az ártalmak egyensúlyáról alkotott kollektív értékelésünk drámaian
megváltozott az eltelt 10 év alatt".
A sertésinfluenza káros öröksége a félénkség volt. Pontosan egy évtizeddel azelőtt, hogy a
Covid-19 valóban kitört és megváltoztatta a világot, a közegészségügyi tisztviselők arra
figyelmeztettek, hogy a sertésinfluenza ugyanezt fogja tenni.
"Alapvetően téves riasztás volt" - mondja Woolhouse, aki a sertésinfluenzával kapcsolatban
tanácsadóként működött közre, és a jelenlegi világjárvány idején a Sage modellező
csoportjának, az SPI-M-nek a tagja lett.
Persze könnyű mindezt utólag elmondani; utólagosan bölcsességeket osztogatni.
Woolhouse azzal védekezik ez ellen a vád ellen, hogy "e-mailek, dokumentumok, jelentések
egész sorára" hivatkozik, amelyek "az akkori valóságban" alapozzák meg panaszait.
De nem volt ő is része annak a gépezetnek, amely ezeket a hibákat elkövette? Végülis ő is
támogatta az első lezárást a Sage modellezők 2020. március 23-i ülésén.
Úgy írja le, hogy ez "egy komor pillanat volt... de döntést kellett hozni, és nem volt más
lehetőség az asztalon". Mégis azt állítja, hogy túl sokáig tartották fenn a zárlatot, és hogy a
korábbi lépésekkel meg lehetett volna előzni.
Ugyanakkor azt is elismeri, hogy nem volt gyomra ahhoz, hogy már nagyon korán, mondjuk
2020 januárjában követelje a határzárat - még akkor sem, ha 2020. január 24-én, amikor a
feleségével beszélgettek a fenyegető válság mértékéről, "a mondat közepén megszakadtam,
átkaroltam és könnyekben törtem ki".
Mindezt egy olyan embertől, aki az adatmodellező közvetlen, takarékos hatékonyságával
beszél, és aki, akinek őszes, palaszínű haja éppoly rendezett, mint a szavai, úgy tűnik, ritkán
sír. Ez emlékeztet arra, hogy mennyire ijesztő volt ez a vírus, amikor létrejött.
Utólagos belátás ide vagy oda, Woolhouse könyve mindenképpen hasznos visszatekintést
nyújt.