keresztülmennünk, mielőtt végleg megtörtük a nemzetközi terrorizmus hátát a Kaukázusban.
Emlékszünk erre, és soha nem felejtjük el.
Igen, egészen a közelmúltig nem szűntek meg a kísérletek arra, hogy a saját érdekeikben
felhasználjanak bennünket, lerombolják hagyományos értékeinket, és ránk kényszerítsék
álértékeiket, amelyek belülről korrodálnának minket, népünket. Nem fog sikerülni, még soha
senkinek sem sikerült! Most sem fog menni.
Mindennek ellenére 2021 decemberében ismét kísérletet tettünk arra, hogy megállapodjunk
az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel az európai biztonság biztosításának elveiről és
a NATO keleti bővítésének leállításáról. Minden hiábavaló. Az Egyesült Államok álláspontja
nem változik. Nem tartják szükségesnek Oroszországgal tárgyalni ebben a számunkra
kulcsfontosságú kérdésben, saját céljaikat követve, figyelmen kívül hagyják érdekeinket.
Ebben a helyzetben van egy kérdésünk: mit tegyünk ezután, mire számíthatunk? A
történelemből jól tudjuk, hogy az 1940-es években és az 1941-es évek elején a Szovjetunió
minden lehetséges módon megpróbálta megakadályozni, vagy legalábbis késleltetni a
háború kitörését. Ennek érdekében többek között szó szerint a végsőkig igyekezett nem
provokálni egy potenciális agresszort, nem hajtotta végre vagy halasztotta el a
legszükségesebb, legkézenfekvőbb akciókat, hogy felkészüljön egy elkerülhetetlen támadás
visszaverésére. És azok a lépések, amelyeket végül mégis meghoztak, katasztrofálisan
késtek.
Ennek eredményeként az ország nem volt készen arra, hogy teljes mértékben ellenálljon
Németország inváziójának, amely 1941. június 22-én megtámadta Szülőföldünket anélkül,
hogy háborút hirdetett volna. Az ellenséget megállítottuk, majd levertük, de óriási
veszteségekkel. Az agresszor megnyugtatására tett kísérlet a Nagy Honvédő Háború
előestéjén tévedésnek bizonyult, amely sokba került népünknek. Az ellenségeskedés legelső
hónapjaiban hatalmas, stratégiailag fontos területeket és emberek millióit veszítettük el.
Másodszor nem engedünk meg egy ilyen hibát, nincs jogunk.
Akik világuralomra törnek, nyilvánosan, büntetlenül és – hangsúlyozom – minden ok nélkül
ellenségüknek nyilvánítanak minket, Oroszországot. Valójában ma hatalmas pénzügyi,
tudományos, technológiai és katonai képességekkel rendelkeznek. Tisztában vagyunk ezzel,
és objektíven értékeljük a gazdasági szférában folyamatosan bennünket érő fenyegetéseket,
valamint azt, hogy mennyire vagyunk képesek ellenállni ennek a szemtelen és tartós
zsarolásnak. Ismétlem, illúziók nélkül, rendkívül reálisan értékeljük őket.
Ami a katonai szférát illeti, a modern Oroszország a Szovjetunió összeomlása és
potenciálja jelentős részének elvesztése után is ma a világ egyik legerősebb nukleáris
hatalma, ráadásul számos előnnyel rendelkezik. E tekintetben senkinek ne legyen
kétsége afelől, hogy az országunk elleni közvetlen támadás vereséghez és szörnyű
következményekhez vezet bármely potenciális agresszor számára.
Ugyanakkor a technológiák, köztük a védelmi technológiák is gyorsan változnak. A vezető
szerep ezen a területen múlik. A határainkkal szomszédos területek katonai fejlesztése, ha
megengedjük, évtizedekig, sőt talán egy örökké tartó, folyamatosan növekvő, abszolút
elfogadhatatlan fenyegetés lesz Oroszország számára.