Ahogy korábban mondtam, a Szovjetunió összeomlása után Oroszország új geopolitikai
realitásokat fogadott el. Tiszteljük és továbbra is tisztelettel fogunk bánni a posztszovjet tér
összes újonnan alakult országával. Tiszteletben tartjuk és továbbra is tisztelni fogjuk
szuverenitásukat, és ennek egyik példája az a segítség, amelyet a tragikus eseményeken
átesett Kazahsztánnak nyújtottunk, és ahol megkérdőjeleződött az államiság és az integritás.
De Oroszország nem érezheti magát biztonságban, nem fejlődhet, nem létezhet állandó
fenyegetéssel, amely a modern Ukrajna területéről árad.
Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy 2000- 2005 - ben megálljt parancsoltunk a
kaukázusi terroristáknak, megvédtük államunk integritását, megmentettük Oroszországot.
2014 - ben a krími és szevasztopoli lakosokat támogattuk. 2015-ben a fegyveres erők
megbízható gátat szabtak a szíriai terroristák Oroszországba való behatolásának. Nem volt
más mód, hogy megvédjük magunkat.
Ugyanez történik most is. Nekem és önöknek egyszerűen nem maradt más lehetőségünk
Oroszország, népünk védelmére, kivéve azt, amelyet ma kénytelenek leszünk alkalmazni. A
körülmények határozott és azonnali cselekvést követelnek meg tőlünk. A Donbászi
népköztársaságok segítségkéréssel fordultak Oroszországhoz.
E tekintetben az ENSZ Alapokmánya 7. részének 51. cikkével összhangban, az
Oroszországi Föderációs Tanács jóváhagyásával, valamint a Szövetségi Közgyűlés által ez
év február 22-én Donyeckkel megerősített barátsági és kölcsönös segítségnyújtási
szerződések értelmében úgy döntöttem, hogy végrehajtok egy különleges katonai műveletet.
Ennek célja az, hogy megvédje azokat az embereket, akik a kijevi rezsim által nyolc éve
zaklatásnak és népirtásnak vannak kitéve. Ennek érdekében pedig Ukrajna
demilitarizálására fogunk törekedni, valamint bíróság elé fogjuk állítani azokat, akik számos
véres bűncselekményt követtek el civilek, köztük az Orosz Föderáció állampolgárai ellen.
Terveink között ugyanakkor nem szerepel az ukrán területek elfoglalása. Nem fogunk
senkire semmit erőszakkal rákényszeríteni. Ugyanakkor azt halljuk, hogy az utóbbi időben
Nyugaton egyre több szó esik arról, hogy a szovjet totalitárius rezsim által aláírt, a második
világháború eredményeit konszolidáló dokumentumokat már nem szabad végrehajtani. Nos,
mi a válasz erre?
A második világháború eredményei, valamint népünk áldozatai a nácizmus feletti győzelem
oltárán szentek. Ez azonban nem mond ellent az emberi jogok és szabadságjogok magas
értékeinek, amelyek a háború utáni évtizedek során kialakult valóságon alapulnak. Nem
szünteti meg a nemzetek önrendelkezési jogát sem, amelyet az ENSZ Alapokmányának 1.
cikke rögzít.
Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy sem a Szovjetunió létrejötte alatt, sem a második
világháború után a modern Ukrajna részét képező bizonyos területeken élő embereket soha
nem kérdezték meg, hogyan akarják berendezni az életüket. Politikánk a szabadságon, a
választás szabadságán alapul, hogy mindenki önállóan határozhassa meg saját és
gyermekei jövőjét. És fontosnak tartjuk, hogy ezzel a joggal - a választás jogával - a mai
Ukrajna területén élő összes nép élhessen, mindenki, aki szeretne.
Ezzel kapcsolatban Ukrajna polgáraihoz fordulok. 2014-ben Oroszországnak meg kellett
védenie a Krím és Szevasztopol lakosait. A krími és szevasztopoli lakosok úgy döntöttek,