Az ilyen kritikák nagyobb kárt okoznának Miller ügyének, ha a maszkkötelezettséget elfogadó
tisztviselők és szakértők szerényebbek lennének saját állításaikban.
Nemcsak, hogy elvetették a maszkok minimális hatékonyságára utaló több éves korábbi
kutatásokat, hanem empirikusan megalapozatlanul azt állították, hogy a maszkok
önmagukban képesek lennének megszüntetni a világjárványt.
Miller például összeállítja Dr. Robert Redfield, a CDC-t alig egy évvel ezelőttig vezető Dr.
Robert Redfield megdöbbentő állításait.
Redfield 2020 szeptemberében a maszkokat "a legerősebb közegészségügyi eszközünknek"
nevezte, azt állította, hogy "nagyobb Covid-védelmet nyújtanak, mint a vakcinák" és kijelentette:
"Ha 6, 8, 10, 12 hétig [maszkokat
viselnénk], akkor ezt a világjárványt
ellenőrzés alá vonhatnánk."Bár nem zárják ki a maszkhordás néhány kisebb hatását, Miller táblázatai a Redfieldéhez
hasonló állításokat téveszmés propagandaként leplezik le.
Hasonlóképpen, azoknak, akik szkeptikusak azzal kapcsolatban, amit Miller összehasonlító
grafikonjai taníthatnak nekünk, még gyanakvóbbnak kellene lenniük a CDC által az elmúlt két
évben közzétett silány tanulmányokkal szemben.
Az egyik tanulmány például azt állította, hogy a Covid esetek csökkenését mutatta ki bizonyos
arizonai megyékben a kötelező maszkhordás eredményeként.
Azt azonban elmulasztotta megjegyezni, hogy
- ugyanebben az időszakban hasonló mértékben csökkentek az esetek a mandátum nélküli
arizonai megyékben is. - A tanulmány elkészültét követő hónapokban ráadásul az esetek száma jóval a korábbi
szintek fölé emelkedett azokban a megyékben, ahol a mandátum még mindig érvényben
volt.
Az ilyen tanulmányok a siker látszatát keltik azáltal, hogy korlátozzák a vizsgálati
időszakot, összekeverik a korrelációt és az ok-okozati összefüggést és elkerülik az
összehasonlítást a mandátummal nem rendelkező megyékkel.
A szakértők legsúlyosabb hibája az volt, hogy nem voltak kíváncsiak a hírnevüket kockára tevő
politikák tényleges eredményeire.
A maszkmandátumok Miller kifejezésével élve "népességméretű kísérletet" jelentettek, de
az amerikai tudományos és orvosi intézményrendszerben keveseket érdekelt az ebből
származó adatok elemzése és ezt a feladatot olyan kívülállókra bízták, mint Miller. Meglepő
módon a világjárvány kezdete óta mindössze két randomizált, kontrollált vizsgálatot tettek közzé
a maszkhordásról.