A külvilág így is, úgy is egyre több geopolitikai lehetőséget biztosít Oroszország
számára a középtávú fejlődéshez. Egy nagy kivétellel. A NATO bővítése és Ukrajna
formális vagy informális bevonása olyan kockázatot jelent az ország biztonságára,
amelyet Moszkva egyszerűen nem fogad el.
Egyelőre a Nyugat a lassú, de elkerülhetetlen hanyatlás felé tart, mind bel- és
külpolitikai, mind külpolitikai, sőt gazdasági szempontból is. És éppen ezért kezdte el
ezt az új hidegháborút, miután közel ötszáz évig uralta a világpolitikát, a gazdaságot
és a kultúrát.
Különösen az 1990-es évektől a 2000-es évek közepéig tartó döntő győzelme után. Úgy
vélem [1], hogy nagy valószínűséggel veszíteni fog, lemond a globális vezető szerepéről, és
ésszerű partnerré válik. És nem egy pillanatra túl korán: Oroszországnak egyensúlyt kell
majd teremtenie a barátságos, de egyre erősebb Kínával való kapcsolatokban.
Jelenleg a Nyugat kétségbeesetten, agresszív retorikával próbál védekezni ez
ellen. Megpróbál konszolidálódni, utolsó adujait kijátszva megfordítani ezt a tendenciát.
Ezek egyike, hogy Ukrajnát próbálja felhasználni Oroszország megkárosítására és
kasztrálására. Fontos megakadályozni, hogy ezek a görcsös próbálkozások teljes
szembenállássá alakuljanak át és ellensúlyozni kell a jelenlegi amerikai és NATO-politikát.
Ezek ugyanis kontraproduktívak és veszélyesek, bár a kezdeményezők számára viszonylag
igénytelenek.
Még meg kell győznünk a Nyugatot arról, hogy ezzel csak saját magának árt.