Még mindig nincs bátorságunk beismerni, hogy az elmúlt negyven-ötven évben
kialakult tudományos és ideológiai világképünk elavult és/vagy a külföldi elitek
szolgálatába állt.
Ennek illusztrálására álljon itt néhány véletlenszerűen kiválasztott kérdés a nagyon hosszú
listámról.
❓ Egzisztenciális, tisztán filozófiai kérdésekkel kezdem.
Mi az első az emberben, a szellem vagy az anyag? És a hétköznapibb politikai értelemben
- mi hajtja az embereket és az államokat a modern világban?
Az általános marxisták és liberálisok számára a válasz a gazdaság. Emlékezzünk csak
arra, hogy egészen a közelmúltig Bill Clinton híres "It's the economy, stupid" (A gazdaság,
hülye) mondását axiómának tartották. De az emberek valami nagyobbat keresnek, amikor az
alapvető élelmezési szükségletük kielégül. A családjuk, a hazájuk iránti szeretet, a nemzeti
méltóság, a személyes szabadságjogok, a hatalom és a hírnév iránti vágy. A szükségletek
hierarchiáját jól ismerjük, amióta Maslow az 1940- 50 - es években híres piramisában
bemutatta. A modern kapitalizmus azonban kiforgatta ezt a rendszert, először a
hagyományos médián, majd később a mindent átfogó digitális hálózatokon keresztül egyre
szélesebb körű fogyasztást erőltetve - gazdagok és szegények számára, mindenkinek a
saját képességei szerint.
Mit tehetünk, amikor az erkölcsi vagy vallási alapokat nélkülöző modern kapitalizmus
határtalan fogyasztásra ösztönöz, lebontja az erkölcsi és földrajzi határokat, és
konfliktusba kerül a természettel, fenyegetve fajunk létét? Mi, oroszok mindenkinél
jobban megértjük, hogy a gazdagságszerzés vágyától vezérelt vállalkozók és kapitalisták
megszabadítására tett kísérletek katasztrofális következményekkel járnak a társadalomra és
a környezetre nézve (a szocialista gazdasági modell nem volt éppen környezetbarát).
Mit kezdjünk a történelem, a haza, a nem és a hit elutasításának legújabb értékeivel,
valamint az agresszív LMBT- és ultrafeminista mozgalmakkal? Tiszteletben tartom a
jogukat, hogy kövessék őket, de szerintem ezek poszthumanista irányzatok. Ezt a társadalmi
fejlődés egy újabb szakaszaként kellene kezelnünk? Nem hiszem, hogy így kellene. Meg
kellene próbálnunk elhárítani, korlátozni a terjedését, és megvárni, amíg a társadalom átéli
ezt az erkölcsi járványt? Vagy aktívan harcoljunk ellene, élére állva az úgynevezett
"konzervatív" értékeket valló emberiség többségének, vagy egyszerűen szólva a normális
emberi értékeknek? Bele kellene szállnunk a harcba, eszkalálva az amúgy is veszélyes
konfrontációt a nyugati elitekkel?
A technológiai fejlődés és a megnövekedett munkatermelékenység segített az emberek
többségének élelmezésében, de maga a világ anarchiába csúszott, és számos vezérelv
globális szinten elveszett. A biztonsági aggályok talán ismét felülkerekednek a gazdaságon.
A katonai eszközök és a politikai akarat mostantól talán átveszi a vezetést.
Mit jelent a katonai elrettentés a modern világban? A nemzeti és egyéni vagyon vagy a
külföldi vagyon és az információs infrastruktúra megkárosításával való fenyegetés,
amelyhez a mai nyugati elit olyan szorosan kötődik? Mi lesz a nyugati világgal, ha ez