is. Ez a kifosztás addig mehet, ameddig az USA a világ megkérdőjelezhetetlen ura marad.
Éppen ezért, amikor Oroszország fenntartotta
magának a jogot, hogy független politikai
döntéseket hozzon, mondjuk arról, hogy globális
import helyett regionális importot szorgalmazzon, az
összeütközés az Amerikai Egyesült Államokkal
elkerülhetetlenné vált. Ez az összeütközés nem
szüntethető meg egy kompromisszumos békével.
Amerika részére az Oroszországgal köthető kompromisszum egyenértékű lenne
hegemóniájáról való önként lemondásával, ami gyors és a rendszer katasztrófájához
vezetne, nem csak politikai és gazdasági krízisre kell gondolni, hanem az állami intézmények
lebénulására és az adminisztráció kormányzási képtelenségére is. Más szavakkal az
elkerülhetetlen szétesésre.
Amennyiben az USA nyer, úgy Oroszországban következik be a szervezeti
katasztrófa. Egy bizonyos fajta „lázadást” követően az orosz uralkodó osztály meg lenne
büntetve vagyonaik lefoglalásával, elkobzásával, sőt a személyek bebörtönzésével is. Az
állam szétesne, jelentős orosz területeket elfoglalnának és az ország haderejét
megsemmisítenék.
Nyilvánvaló, hogy a háború addig fog tartani, amíg valamelyik fél nem győzi le a
másikat. Minden közbeeső megállapodás csak ideiglenes fegyverszünetet jelentene, ami
alatt az erők átcsoportosítására, új források mobilizálására és további szövetségesek
megkeresésére (vagyis beorozására) kerülhet sor.
A kép teljes megvilágítására ki kell térni az orosz helyzetre.
Alapvető fontosságú annak megértése, hogy mit akar
az orosz vezetés, elsősorban Vladimir Putyin
elérni. Rá kell mutatni Putyinnak az orosz hatalmi
struktúra megszervezésében játszott,
kulcsfontosságú szerepére. Az orosz hatalom
tekintélyelvűség helyett parancsolóelvű, ami azt
jelenti, hogy nem a tekintélyelvű rendszer törvényi
megteremtésére támaszkodik, hanem annak a személynek a meghatalmazott irányítására,
aki felépítette a rendszert, és mint annak feje, hatékonyan tudja irányítani azt.
Putyin 15 éves hatalom birtoklása alatt, a nehéz belső és külső helyzet
ellenére, megpróbálta maximalizálni a kormány, a megválasztott parlament, de még a
helyi hatóságok szerepét is. Ezek teljesen ésszerű lépések, ami a rendszernek
folyamatos stabilitást biztosít, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja a hatalmat.
Sajnálatos módon a teljesen autonóm ellenőrzés, vagyis az elnöki ellenőrzés nélküli
működést nem sikerült megteremteni. Putyin továbbra is a rendszer kulcsfontosságú
része, mert a nép személyesen őbenne bízik. Sokkal kevésbé bíznak a rendszerben, amit
a nép számára a hatóságok és hatalmi szervek képviselnek.