Először is a Federal Reserve független hivatal, ami
lényegében azt jelenti, hogy nincs olyan
kormányzati hatóság, amely a meghozott
intézkedéseinket hatályon kívül helyezheti.
Ameddig ez így van, és nem nyilvánvaló, hogy a
kormányzat vagy a Képviselőház vagy bárki más kéri,
hogy másként csináljuk a dolgokat, mint ahogy mi
jónak látjuk, addig nem számít ez a viszony őszintén
szólva.
A dolgot még érdekesebbé teszi, hogy ezekre a tartalékráta-alapú hitelekre kamat is rakódik, de a
kamat kifizetéséhez szükséges pénz nem létezik a rendszerben. Emiatt mindig több az összes
adósság, mint a forgalomban levő pénz, és a fennmaradás érdekében a gazdaságnak örökké
növekednie kell.
Ez nyilvánvalóan nem fenntartható.
Megkérdezhetnénk akkor, hogy miként tudta a dollár több, mint ötven évig fenntartani vezető szerepét
a világpiacon, ha igazából alig több, mint egy szövevényes piramisrendszer.
Itt találkozik a dollár a geopolitikával.
1973 - ban, a mesterséges OPEC olajválság árnyékában a
Nixon-kormány titkos tárgyalásokat kezdett Szaúd-Arábia
kormányával egy olyan rendszer létrehozásáról, amit
később olajdollár visszaforgató rendszernek neveztek el.
Az egyezség alapján a szaúdiak csak USA dollárban
adnak el olajat, és az extra olajprofit jelentős részét
amerikai bankokba és tőkepiacokon fektetik be. Az IMF
ezután ezt a pénzt használta fel az olajimportőröknek adott
hitelek támogatására, akik nehézségekkel küzdöttek az