Jonathan Franzen - A világ végének vége

az EU-ban be van tiltva, de amely a boltokban minden további
nélkül beszerezhető. Alexandriában találkoztam egy Wael
Karawia nevű sportvadásszal, aki azt állította, hogy
Egyiptomban ő honosította meg ezt a módszert 2009-ben.
Egyáltalán nem meglepő, hogy egy olasztól tanulta el,
Albániában vadászva. Karawia azt mondta, hogy most már
„nagyon bánja, amit tett”. Normális körülmények között az
érkező fürjek mintegy háromnegyede elrepül a hálók fölött, a
Bird Soundot használó vadászok azonban a magasabban
repülőket is le tudják csalogatni; már a Sínai-félsziget északi
részén is használják, sőt nemcsak ősszel, hanem tavasszal is. A
nagy egyiptomi tavak vadászai is rákaptak, és éjszakánként
csapatostul fogják vele a vadkacsákat.
–  Előbb-utóbb hatni fog a madarakra is, mert ez
elkerülhetetlen – mondta Karawia. – A fő probléma az emberek
mentalitása – mindenre halásznak és vadásznak, még arra is,
amire tilos. Már a forradalom előtt is rengeteg fegyver volt, és
azóta negyvenszázalékos a növekedés. Akinek nincs pénze, az
maga barkácsol magának vadászpuskát, ami pedig nagyon
veszedelmes dolog – háromévi börtön jár érte –, de az emberek
nem törődnek vele. Még a gyerekek is űzik. Szeptemberben
kezdődik az iskola, de a kölykök be se járnak, amíg véget nem
ér a vadászidény.
A Baltim nevű üdülőtelep tengerparti strandján magam is
találkoztam vadászó gyerekekkel. A ködhálósoknak a fürj az
egyetlen, hivatalosan engedélyezett zsákmány, de a hálókban
mindig fennakadnak más, kisebb madarak meg az ezekre
vadászó sólymok is. Ahogy ott sétáltunk Baltimban