Jonathan Franzen - A világ végének vége

és egerészés helyett a szigeten fészkelő kisebb testű tengeri
madarakat kezdték tizedelni. („Az egerek pontosan tudják, hogy
mi az a macska – magyarázta Ross Wanless. – Nem úgy a tengeri
madarak.”) A kutatók arra számítottak, hogy a macskák 1991-es
eltávolítása után Marion tengeri madárpopulációja gyorsan
magához tér majd, de nem ez történt.
–  Erre nincs más magyarázat, mint az egerek – mondta
Wanless.
A tengeri madarak egyszerre nagyon sebezhetők, és
ugyanakkor nagyon szívósak is. Miközben egy kilenc
kilogramm súlyú tristan albatrosz képtelen megakadályozni,
hogy egy harminc gramm súlyú egér megegye a csibéjét, vígan
átvészeli a jeges tengervizet, a brutális sarki viharokat, és a nála
nagyobb testű sirállyal is szembeszáll. Hosszú élettartama
folytán nem sínyli meg, ha akár húsz esztendeig sem tud
szaporodni, és amint elmúlik a fészkét fenyegető veszély, rögtön
újra költeni fog.
–  A tengeri madarak nagyon jól reagálnak a környezet
helyreállítására – mondta Nick Holmes, az Island Conservation
tudományos igazgatója. – A szárazföldi veszélyek elleni
védekezés minden más fenyegetéssel szemben is ellenállóbbá
teszi őket. – Miután az Island Conservation és társszervezetei
eltávolították a patkányokat a kaliforniai Santa Barbarától
nyugatra fekvő Anacapa-szigetről, a Scripps’s alka (a
közönséges lumma kistestvére) sikeres költéseinek aránya
azonnal harminc százalékról nyolcvanöt százalékra ugrott. Az
alkák most már teljes biztonságban vannak Anacapán, és most
először a hamuszürke viharfecske fészkei is megjelentek a