Jonathan Franzen - A világ végének vége

érdekében is, ha nem hoz gyerekeket a világra. De
nemkülönben igaz az is, hogy semmi sem gátolhatja meg annak
a logikának az érvényesülését, amely szerint mindig az emberé
az elsőbbség: ha az emberek húst akarnak enni, a krill pedig
ehető és megszerezhető, akkor az emberek meg fogják szerezni
maguknak a krillt. Másrészt azonban az is igaz lehet, hogy a
pingvinek, mivel annyira emlékeztetnek az embergyerekekre,
talán segíthetnek minket abban, hogy a jövőben másképp
gondoljunk az emberi logika által veszélyeztetett fajokra: ők is a
mi gyermekeink. Ők is megérdemlik, hogy gondoskodjunk
róluk.
Az olyan világ, amelyben nincsenek fiatalok, olyan lehet, mint
egy örökké tartó Lindblad-utazás. A keresztanyámnak volt ilyen
az élete, miután az egyetlen gyermeke meghalt. Máig
emlékszem arra a kicsit eszelős mosolyára, amellyel egyszer
bizalmasan közölte velem, hogy mennyit ér dollárban a
Wedgewood étkészlete. De Fran már Gail halála előtt is egy
kicsit hibbant volt; önmaga biológiai másának volt a
megszállottja. Az élet nagyon törékeny holmi, és aki túlságosan
is kapaszkodik belé, könnyen összeroppanthatja az ölelésével;
de lehet úgy is szeretni, ahogy a keresztapám szerette az életet.
Walt elveszítette a lányát, a katonabajtársait, a feleségét, és az
anyámat is, de közben soha nem szűnt meg improvizálni.
Látom magam előtt, amint egy zongoránál ül Dél-Floridában, és
széles mosollyal régi slágereket klimpírozik, a lakópark
özvegyei pedig táncolnak rá. A halál árnyékában is folyton
születnek új szerelmek.