Jonathan Franzen - A világ végének vége

félnek.
Az utolsó manhattani napomon megjött Greg Heisler csekkje
az utolsó négyheti munkabéremmel. A European American
Bankba kellett elvinnem, hogy beváltsam; furcsa kis hatszögletű
épület volt, mely a SoHo déli oldalából kihasított, elhanyagolt,
fás-bokros telken állt. Már nem emlékszem, hogy hány
százdolláros bankjegyet kaptam – talán hatot, esetleg kilencet –,
mindenesetre veszedelmesen nagy összegnek tűnt ahhoz, hogy
csak olyan egyszerűen betegyem a levéltárcámba. Mielőtt
kijöttem a bankból, a százasokat diszkréten becsúsztattam az
egyik zoknim szárába. Az a fajta gyönyörű, verőfényes
augusztusi reggel volt, amikor egy hidegfront tisztára söpri az
égboltot a város fölött. Egyenesen a legközelebbi metróállomás
felé tartottam, miközben végig a vagyonkám járt a fejemben, és
abban reménykedtem, hogy eléggé szegénynek tűnök az
olyanok szemében, akiknek még nálam is jobban kellene a
zoknimba rejtett pénz.