indultak az erdőbe.
A sikeres természetvédelmi tevékenység három feltétele közül
a környéken élő lakossággal való harmonikus kapcsolat
kialakítását a legnehezebb teljesíteni. Janzen taxonómiai
kutatómunkája többféleképpen is szolgálja ezt a célt. Ahhoz,
hogy a Costa Rica-iak egyáltalában törődhessenek a hazájuk
biodiverzitásával – itt él, ebben az országban a ma ismert fajok
négy százaléka, holott a területe a világ szárazföldjeinek csupán
0,03 százalékát teszi ki –, a tudatában kell lenniük, hogy miből
áll ez a gazdagság. A biodiverzitás csak elvont fogalom,
ellenben a Santa Rosa Nemzeti Park egy légkondicionált
szobájában, sok száz fiókban őrzött preparált és névvel ellátott
guanacastei lepkeféle nagyon is valóságos. A kézzelfogható
tudományos gyakorlat, s azok a történetek, melyeket minden
egyes mérgező növény vagy parazita életmódot folytató darázs
elmond magáról, fontos tanulságul szolgálnak a guanacastei
iskolás gyerekek számára, akiket az ACG már harminc éve évről
évre vendégül lát. Ha valaki gyerekkorában eltöltött csak egy
hetet is az erdőben, lepkebábok gubóit vagy az axolotl ürülékét
tanulmányozva, felnőttkorában talán nem egyszerűen csak
gazdaságilag kiaknázható terepnek fogja látni az erdőt.
A legfontosabb azonban talán az, hogy a
parataxonómusokban kifejlődik bizonyos tulajdonosi tudat.
Sokan közülük a házastársukkal együtt dolgoznak, és ott is
laknak az ACG területén található számos kutatóállomás
valamelyikén, miáltal olyan hathatós védelmet biztosítanak az
erdő számára, mint amilyent fegyveres őrök nem lennének
képesek nyújtani, hiszen a szomszédjaik egyszersmind barátaik
blacktrush
(BlackTrush)
#1