áramlása és azok megosztása hasonszőrű (mint ti) fickókkal, azok kielemzése néha időt
és lehetőséget is ad az azokra való felkészülésre. Szóval elkezdtem tűnődni mindazokról
a körülményekről, amikkel szembe kellet néznünk egy, azóta összeomlott gazdaságú
országban abból a vonatkozásból (a túlélői szemlélet) amit e szent helyen ti is képviseltek:
Azaz, hogy amit itt tanultam tőletek az idők folyamán, mennyire is állta ki a gyakorlat
próbáját. Annak ellenére, hogy nem vagyok penge angolból, remélem, hogy át tudom adni
gondolataim és koncepcióim lényegét annak érdekében, hogy tisztább képet kaphassatok
arról, hogy mivel kell számolnotok, amikor is majd megrántják a nemzeti gazdaságotok
lehúzózsinórját.
VÁROS-E, AVAGY VIDÉK?
Valaki itt a minap azt kérdezte tőlem, hogy a „falut” mennyire rázta meg a dolog. Hogy
simábban tudtak-é alkalmazkodni, mint a városiak...Nos, mint sehol máshol, itt sincsenek
egyszerű válaszok. Szép lenne, ha azt tudnám mondani, hogy vidék „jó” város pedig „rossz”,
mivel, ha teljesen őszinte akarok lenni, és ez a szándékom, néhány összetevőjét ennek a
képletnek szét kell választanunk, különös hangsúlyt fektetve
a „biztonság” kérdéskörére. Természetesen azon vidékiek, akik gazdálkodtak, és
rendelkeztek némi földdel, valamint állat-állománnyal, jobban el voltak eresztve a kaja
szintjén és ehhez nem is kellett több holdnyi ültetvény.
- Néhány gyümölcsfa, pár háziállat pl. baromfi, tehén, nyúl és egy kis háztáji
fényévekkel a városi lakosság fölé helyezte őket. A szárnyasok, tojások, nyulak
jelentették a fehérje szükséglet kielégítését, a tehéntejet meg sajtot ad, a háztáji a zöldségek
és gyümölcsök nagy résztét biztosítja, pár tojást vagy nyulat meg mindig kenyérhez való
lisztre, tésztára, cukorra, vagy sóra lehet csereberélni.
Természetesen itt is voltak kivételek, mivelhogy néhány északi megyénkben nagyon
sivatagos az éghajlat, alig esik valami eső, így hát nemigen lehet megélni abból, amit a föld
tud nyújtani, az állataidat is vásárolt táppal és vízzel tudod csak fenntartani. Az északiaknak
nem volt szerencséjük, ők jártak legrosszabbul.
- A városiaknak meg, hát, ők sincsenek rózsás helyzetben, mivel az élelmiszerárak
felugrottak vagy 200-300 %-kal. Az emberek azon spórolnak, amin éppen tudnak,
annak érdekében, hogy enni tudjanak. Sokan azt ettek, amit találtak, madarakra
vadásztak, megették a kóbor kutyákat, macskákat, sokan éheztek. Étel szempontjából a
városi lét krízishelyzetben nem mennyország.
Általában az éhség az, ami zavargásokhoz és fosztogatáshoz vezet egy ilyen
Válsághelyzet helyzetben.
- Amikor pedig a biztonság témakörét vesszük számba, a helyzet még összetettebbé
válik. Felejtsd el azt, hogy 200 méterről leszeded a banditákat a távcsöveseddel, hagyd ezt
a maszlagot a fotel-kommandósok, meg a neten pózoló gyerkőcök számára.