A negyedik piramis a kommunista társadalmakat ábrázolta, ahol is a nyilak a középső és
alsó osztályokból a legfelső szintet ostromolták, de ott áthatolhatatlan rétegbe ütköztek. Egy
picike elit, alatta kis középpel, és egy hatalmas alsó szint.
Azután lapoztunk egyet és jött az a rohadt ötödik piramis. Ennél a középső szeletből a
nyilak az alsó szintbe irányultak.
- Ez mi? - kérdezte valamelyikünk
A tanár ránk nézett: - „Nos, ez itt mi vagyunk.” - mondotta.
„Ez egy összeomlófélben lévő társadalom, egy, amelyikből hamarosan harmadik világ-
béli lesz, ahol a középosztály említésre sem méltó, amelyet hatalmas szegénység és
egy parányi, de mesésen gazdag elit jellemez”
- „Mik azok a nyilak, melyek középről tartanak lefelé” - kérdezte valaki.
„Az ott az eltűnő-félben lévő középosztály” - mondta a tanár.
Halálos csend támadt, ha valaki leejtett volna egy tűt, meghallottuk volna. Nem
hazudok, senki nem sírt, de sokan dörzsölték a szemeiket, feledtek el levegőt
venni... mindnyájan tudtuk, hogy valami megváltozott körülöttünk...
„Tudni-illik a középosztály jövedelme már nem elegendő ahhoz, hogy betöltse
funkcióját. Az elit egy kis része középosztálybélivé züllik, a középosztály nagy része
viszont elszegényedik.”
Nem tudom hányan értették meg abban a pillanatban, hogy szegénység a sorsuk...
„ A helyzet az, hogy van itt egy középosztály, mely hirtelen elszegényedik, és ezzel
gyakorlatilag egy olyan társadalom jön létre, mely szegényekből áll, középosztály nélkül, ami
társadalmi villámhárítóként működhetne. Ez a lesüllyedt középosztály hamar rájön, hogy
azokhoz az állásokhoz, amelyeket egyáltalán találnak, túlképzettek, de alternatívájuk
nem lévén minden adódó lehetőséget meg kell ragadniok – tehát a kínálat-kereslet elve
szerint, a munkanélküliség az égbe szökik, az bérek pedig a béka segge alá.
Tanulnak, készülnek egy állás betöltésére, amelyet soha nem fognak megkapni, mert
az nem létezik. Ti, srácok, ti építészetet tanultok, pusztán azért, mert per pillanat ezt
kívánjátok tenni, vagy ez a hobbitok, vagy mert nincs más dolgotok. Csak 3-4%-otok fog
valaha is valami építészettel kapcsolatos dologhoz kezdeni.” - folytatta a tanár.
Csak ültünk ott mindnyájan, próbáltuk megemészteni az imént hallottakat. Pár hónapon
belül kiderült, hogy a tanár túlságosan is a fején találta szöget. Még az iskola is ezt
tükrözte: a hallgatók vagy 50%-a kimaradt: vagy nem látták további értelmét, hogy
olyasmivel vesztegessék az idejüket, aminek semmi köze nem lesz a jövendőbeli
fizetéseikhez, vagy elfogyott a pénz a tandíjra, vagy családjaik túlélése érdekében valamiféle
munkát kellett vállalniuk.