Történnek „balesetek”
Kétségkívül extrém eset, hogy valaki évről évre ugyanazon a napon
rablótámadást hajt végre. Azért hozakodtam elő éppen ezzel, mert jól
példázza, milyen messzire vagyunk hajlandók elmenni, hogy olyan
helyzetet teremtsünk, amelyben kénytelenek vagyunk szembenézni és
foglalkozni a feloldatlan traumáinkkal.
Az újraélés és az eredeti helyzet közötti összefüggés sajnos nem
mindig ennyire nyilvánvaló. Az is előfordul, hogy a traumatizált személy
egy másik helyzettel hozza összefüggésbe a traumatizáló élményt, és ezt a
helyzetet ismétli az eredeti helyett. Ez a fajta újraélés rendszerint úgy
mutatkozik meg, hogy valakit gyakran ér baleset, különösen, ha ezek a
balesetek bizonyos jellemzőikben hasonlítanak egymásra. Más esetekben
mindig ugyanazt a fajta balesetet szenvedi el az illető. A kificamodott boka,
a kifordult térd, a fej hátracsapódásából adódó nyaksérülés, sőt, számos
úgynevezett pszichoszomatikus betegség is a testi újraélés gyakori példája.
Ezek az úgynevezett „balesetetek” első ránézésre pusztán a véletlen
művének látszanak. Akkor foghatunk gyanút, hogy valójában egy trauma
tüneteiről lehet szó, ha túlságosan gyakran előfordulnak. Egy fiatalember,
akit gyerekkorában szexuálisan bántalmaztak, három év leforgása alatt
tíznél is többször szenvedett olyan balesetet, amelyben hátulról
beleszaladtak az autójába. Ezen „balesetek” egyikében sem lehetett
kijelenteni, hogy ő lett volna a hibás.
A gyakori újraélés a trauma legérdekesebb és legösszetettebb tünete.
Előfordulhat, hogy tökéletesen igazodik a traumatizált személy igényeihez,
és meghökkentő mértékű „véletlen egybeesés” tapasztalható az újraélés és
az eredeti helyzet között. Míg az újraélés egyes elemei érthetőek, másokra
semmiféle észszerű magyarázat nem adható.
Hadd osszam meg e helyütt Jack történetét, a balesethez vezető
újraélést szemléltető példaként. Jack az ötvenes évei közepén járó,
meglehetősen zárkózott és komoly ember. Első találkozásunkkor rettentő
zavarban volt a probléma miatt, amellyel hozzám fordult, a zavara mélyén
azonban a mindent átható megalázottság-és kudarcélmény munkált.
Az előző nyáron, miközben kikötött a hajójával, büszkén és játékosan
odaszólt a feleségének: „Ugye, hogy milyen gyönyörűen megoldottam?” A
következő pillanatban azonban Jack, a felesége és a gyermekük a hátukon