Az aktualizált és továbbfejlesztett stratégia néhány
fő építőköve a következő lehetne:
● A közvetlen szomszédokkal - Törökországgal és Iránnal - való kapcsolatok előtérbe
helyezése és megerősítése.
Mindkettő a maga nemében fontos, mivel a többpólusú világ növekvő hatalmi központjai;
mindkettő befolyást gyakorol Oroszország közvetlen szomszédságában és regionális szinten,
beleértve Szíriát is; mindkettő gazdasági, technológiai vagy logisztikai szempontból összekötő
kapocs a nagyvilág felé. Míg Putyin és Erdogan kapcsolatai a kétoldalú együttműködés és
konfliktuskezelés motorját jelentették, Oroszországnak jelentősen ki kell bővítenie kapcsolatait a
török elittel és a szélesebb közvéleménnyel. Sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség ahhoz,
hogy az orosz emberek figyelmét felhívják Iránra, és hogy intenzívebbé tegyék az irániakkal való
gazdasági, technológiai, kulturális és tudományos kapcsolatokat.
● Az egyensúly fenntartása a térség sokféle és többnyire egymással versengő szereplői között,
hogy az Iránnal való szorosabb kapcsolat ne gátolja az arab országokkal, különösen az Öböl-
menti országokkal, valamint Izraellel való kapcsolatokat. A számos államközi konfliktusban való
állásfoglalás elkerülése; a régió egészére kiterjedő biztonsági együttműködés és
konfliktuskezelés/megoldás támogatásának ígérete.
● Az energiaügyi koordinációs gyakorlatok szigorítása a vezető olaj- és gáztermelőkkel;
együttműködés velük az energiaárak támogatására irányuló intézkedésekben, annak biztosítása,
hogy a nyugati országok tervezett energiaátállása ne menjen a fosszilis tüzelőanyag-termelők
rovására. Az OPEC+ csoporton belül a Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel,
Katarral, valamint Iránnal kialakított pragmatikus kapcsolatokra való építés. A nukleáris
energiával kapcsolatos együttműködés előmozdítása.