Az 1990 - es Párizsi Charta az Új Európáért felszólított a "kontinens megosztottságának"
leküzdésére, valamint a "szuverén egyenlőség" és az "oszthatatlan biztonság"
rendszerének megteremtésére, amelyben az államok nem növelik biztonságukat más
államok kárára.
Az 1994 - es Budapesti Dokumentum a Helsinki Megállapodásokat az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezetté (EBESZ) alakította át. Ez a befogadó páneurópai szervezet
megerősítette a "szuverén egyenlőség" és az "oszthatatlan biztonság" elvét.
A páneurópai biztonsági struktúra összeomlása
A Szovjetunió 1991-ben összeomlott és Oroszország az 1990-es évek folyamán
visszafordíthatatlanul hanyatlásnak indult. Ezt követően a megtárgyalt páneurópai biztonsági
rend már nem tükrözte azt az erőegyensúlyt, amely a hidegháború 1989-es befejezésekor
fennállt. Az egypólusú rendben az USA hegemón békén alapuló biztonsági stratégiát követett, és
a nemzetközi rendszert irányító intézmények és szabályok felülvizsgálatát követelte.
A Nyugat felhagyott az 1990-es évek elején aláírt páneurópai biztonsági
megállapodásokkal, és ehelyett egy új "Európa" létrehozására irányuló kezdeményezésbe
kezdett Oroszország nélkül.
A NATO folyamatos bővítése azt jelentette, hogy az európai választóvonalak nem szűnnek
meg, csupán fokozatosan Oroszország határai felé tolódnak.
Az "oszthatatlan biztonság" elvét később feladták, mivel a Nyugat az orosz biztonság rovására
bővítette biztonságát.
Bizarr módon a liberális internacionalisták ideológiája elutasítja a biztonsági dilemma
létezését. Szerintük Oroszország fenyegetést jelenthet a Nyugatra nézve, ugyanakkor a NATO-t
nem lehet annak tekinteni, sőt elképzelhetetlen, hogy veszélynek tekintsék.
A verseny arról, hogy hol húzzák meg az új választóvonalakat Európában, azt eredményezte,
hogy a NATO és Oroszország ellentétes politikai erőket támogatott a közös szomszédság
megosztott társadalmaiban - Moldovában, Grúziában, Fehéroroszországban és Ukrajnában.
2013 novemberében Brüsszel elutasította Kijev javaslatát egy háromoldalú Ukrajna-
Oroszország-EU megállapodásra, amely az országot nem bástyává, hanem híddá tette
volna.
Ehelyett a Nyugat 2014 februárjában Janukovics elnök megbuktatásának támogatása
kiszámítható válságot váltott ki Kelet-Ukrajnában, amelyet a krími orosz beavatkozás
követett.
A 2015. februári Minszk-2 megállapodás kompromisszumot kínált, ám a megállapodást az USA a
következő hét évben az EU ellenvetése nélkül aláásta.