Grúz katonák terepszemlét tartanak a grúziai Gori közelében, a fővárostól, Tbiliszitől
északnyugatra. © APAmi érdekes, hogy az USA mindebből semmit sem tartott fontosnak vagy szükségesnek,
bár örömmel vette szárnyai alá Grúziát. Ez inkább Szaakasvili személyes projektje volt.
Nyilvánvalóan úgy akart bevonulni a történelembe, mint az az ember, aki a szó minden
lehetséges értelmében helyreállította Grúziát. Beszédeiben előszeretettel emlegette a múlt
hódításait és hőseit, egészen a középkorig visszamenőleg. Emellett a grúz menekültek
problémája valós volt: az 1990-es években kitört erőszakos fegyveres konfliktusok sokakat
elűztek otthonukból és soha nem kaptak lehetőséget a visszatérésre.
Adzsara nem tanúsított ellenállást, és békésen egyesült Grúziával. A Pankisi-szurdok és a
Kodori-völgy követte ezt a példát.
Dél-Oszétia és Abházia azonban kihívást jelentett. Mindkettő önjelölt köztársaság volt,
amelyek kikiáltották függetlenségüket Grúziától és saját fegyveres erőkkel rendelkeztek.
Oroszország azóta is támogatta mindkét köztársaságot, katonai, politikai és pénzügyi segítséget
nyújtott. A Grúzia és a köztársaságok közötti tárgyalási kísérletek kudarcba fulladtak, mivel az
1990 - es években mindkét fél által elkövetett erőszakos cselekmények komoly akadályt
jelentettek.
Ekkor döntött úgy Mihail Szaakasvili, hogy itt az ideje a katonai műveletnek.