Svájci óra-terv
Akár hiszik, akár nem, az érintett felek patrónusállamai közül egyik sem akart háborút - sem
Oroszország, sem az Egyesült Államok.
A WikiLeaks projekt által kiszivárogtatott dokumentumoknak köszönhetően tudjuk, hogy az
amerikai diplomaták Moszkva aggodalmát egy esetleges katonai lépéssel kapcsolatban
Szaakasvili részéről nem tartották másnak, mint paranoiának.
Egyes szakértők szerint az Egyesült Államok egyszerűen soha nem konszolidálta hivatalos
álláspontját Szaakasvili ambiciózus terveivel kapcsolatban, miközben az elnök a Washingtonból
érkező, kissé ambivalens jelzéseket a támogatás jeleként és zöld utat adhatott életre szóló
projektjének.
Az egyik nagy probléma az volt, hogy Dél-Oszétiában állandó jelleggel orosz békefenntartó
erők állomásoztak és Moszkva világossá tette, hogy nem tűr támadást.
Orosz katonák orosz zászlót helyeznek el tankjuk tetején a dél-oszétiai Cshinvaliban 2008.
augusztus 11-én. © AFPSzaakasvili számára lehetetlennek tűnt, hogy egyszerűen csak nekimegy és kihívja
Moszkvát, de volt egyfajta terve. Mivel tudta, hogy a Dél-Oszétiát és Oroszországot összekötő
egyetlen út a Kaukázusi Főgerincen át vezet, ami lehetetlenné teszi jelentős erősítés gyors
szállítását, Szaakasvili arra tette fel a tétet, hogy átveszi az ellenőrzést a Roki alagút felett,
amely az út egyik kulcsfontosságú átkelőhelye, így elvágva a békefenntartó erők útját, és
kapitulációra kényszerítve őket. Erre az előnyre akart támaszkodni.