megnőjenek, és egyenesen tartani magukat, nehogy vasfűzőt kelljen
hordaniuk. Az egyre nagyobb számban születő babákat beoltották,
felügyelték, minden hónapban megmérték a városháza egyik termében e
célból elhelyezett mérlegen. Az újságok szalagcímei szerint még mindig
ötvenezer újszülött halt meg évente.
A veleszületett gyengeelméjűségtől nem féltek. De az őrülettől igen, mert
az egyik pillanatról a másikra, titokzatos módon sújtott le a normális
emberekre.
Az elmosódott, töredezett fényképen kislány áll egy hídon, egy korlát
előtt. Rövid haja van, vékony combja és kiugró térdkalácsa. Kezét szeme
fölé tartja, hogy védekezzen a nap ellen. Nevet. A hátlapon ez áll: Ginette,
- A sírján: elhunyt hatévesen, 1938 nagycsütörtökén. A sotteville-sur-
mer-i tengerparton látható kislány nővére volt.
A fiúkat és a lányokat mindig mindenütt szétválasztották. A fiúk, ezek a
hangos, soha nem síró lények, mindig dobálóztak valamivel, kaviccsal,
vadgesztenyével, petárdával, keményre gyúrt hógolyóval, káromkodtak, és
a Tarzant meg a Bibi Fricotint olvasták. A lányoknak, akik féltek tőlük,
nem volt szabad utánozniuk őket, és békés játékokat kellett választaniuk,
körtáncot, ugróiskolát, Kinél van az aranygyűrű?-t. Telente csütörtökönként
a konyhaasztalra helyezett régi gombokkal vagy a L’Écho de la mode
magazinból kivágott bábukkal iskolásdit játszottak. Gyakran árulkodtak,
mert anyjuk és az iskola erre biztatta őket, „meg leszel mondva” volt a
kedvenc fenyegetésük. Hé, izéke! néven szólították egymást, sutyorogva,
kezüket szájuk elé kapva hallgatták és adták tovább a trágár történeteket,
titokban nevettek Goretti Szent Márián, aki inkább a halált választotta, mint
hogy azt tegye egy fiúval, amit ők oly türelmetlenül vártak, rémülten
szembesültek a saját romlottságukkal, amelyet a felnőttek még csak nem is
gyanítottak. Arról álmodoztak, hogy kigömbölyödik a mellük, kinő a
szeméremszőrzetük, és véres betét lesz a bugyijukban. Addig is a Bécassine
képregénysorozatot és P.-J. Stahl Ezüstkorcsolya meg Hector Malot Otthon
című regényét olvasták, az iskola szervezésében moziba mentek, hogy
megnézzék a Páli Szent Vince, A nagy cirkusz és A sínek csatája című
filmeket, amelyek felemelték a lelket, bátorítottak, és elfojtották a bűnös
gondolatokat. De tudták, hogy a valóságot és a jövőt Martine Carol
filmjeiből meg olyan újságokból lehet megismerni, mint a Mi ketten vagy a
Bensőséges vallomások, amelyek már címükben is ott hordozták a vágyott
és tiltott szemérmetlenséget.