fizikai és szellemi képességeik természetes korlátai. Az, hogy ilyen beavatkozásokkal
„tökéletesítsék” magukat, megszüntetné azokat a korlátokat, amik az észszerű emberi
döntéshozatalhoz szükségesek. Azt állítja, hogy az emberi élet értelmét vesztené egy olyan
világban, ahol ezeket a korlátokat a technológia segítségével szabadon áthághatnánk.
Szerinte még a csíraválasztási technológiák tisztán gyógyászati célból való felhasználásáról
is le kéne mondanunk, mivel azok elkerülhetetlenül a szellemi kapacitás módosításával
kapcsolatos kísértésekhez vezetnének. Amellett érvel, hogy bizonyos technológiák
visszautasítása hasznos lehet egyes társadalmak számára, példaként a Ming Kínát, a
Tokugawa Japánt és az amishokat felhozva.[59]
Transzhumanisták és az emberi biológia megváltoztatásának más támogatói, mint például
Ronald Bailey tudományos újságíró, elutasítja és szélsőségesen szubjektívnak tartja azt az
állítást, mely szerint az élet értelmetlen lenne, ha bizonyos emberi korlátokat áthágnánk az
embert fejlesztő technológiák segítségével. Állításuk szerint ezek a technológiák nem
befolyásolják azon egyéni és társadalmi kihívásoknak a legnagyobb részét, amikkel az
emberiség szembesül. Úgy vélik, hogy egy jobb képességekkel rendelkező személy
nehezebb feladatokkal tud majd megbirkózni, és a haladásért vívott harcot a továbbiakban is
értelmesnek tartja majd. Bailey szerint McKibben történelmi példái hibásak, és szerinte más
következtetésekre kell jussunk, ha jobban megvizsgáljuk azokat.[60] Például az amishok
rendkívül óvatosak, ha új technológiák alkalmazásáról van szó, de – mindamellett hogy nem
használnak televíziókat és lovas szekerekkel járnak – néhányuk örömmel fogadja a
génterápia lehetőségét, mivel a belterjességük számos ritka genetikai betegséget
eredmenyezett.[43]
Genetikai elkülönülés („Gattaca” érv)
A libertárius transzhumanizmus néhány kritikusa annak
várható szocioökonómiai következményeire összpontosított olyan társadalmakban, ahol a
gazdagok és szegények közötti különbségek növekednek. Bill McKibben szerint az embert
fejlesztő technológiák a nagyobb anyagi forrásokkal rendelkezőknek aránytalanul
könnyebben elérhetővé válnak, ami tovább tágítja a gazdagok és szegények közötti
szakadékot, egy úgynevezett "genetikai elkülönülést" hozva létre.[59] Lee M. Silver biológus
és tudományos író, a "reprogenetika" kifejezés megalkotója – és az azt megvalósító
technológógiák támogatója – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ezek az eljárások egy
kétrétegű – génmanipulációkkal rendelkező, illetve nem rendelkező rétegekből álló –
társadalmat eredményezhetnek, ha a szociáldemokrata reformok késnek ezen javító
technológiák megvalósításához képest.[61] A fentieket állító kritikusok emiatt nem feltétlenül
fogadják el azt a transzhumanista feltevést, hogy az embert fejlesztő technikák „pozitív
előjelet kaphatnak”; szerintük ezeket ellenezni kéne, vagy akár betiltani, mert még több
hatalmat ruháznának a már most is nagy hatalmúakra. A kritikusok gyakran említik nézeteik
alátámasztásaként az 1997-es Gattaca című filmben ábrázolt disztópikus társadalmat,
amelyben az egyének társadalmi státuszát teljes mértékben a genetikai módosításaik
határozzák meg.[35]
A nem libertárius transzhumanistáknak, különösen a magukat demokratikus
transzhumanistáknak nevezőknek is hasonló a véleménye. Szerintük a jelenlegi és jövőbeli
társadalmi és környezeti problémák többségére (munkanélküliség, nyersanyagok
kimerülése) olyan egyszerre politikai és technológiai megoldásokat kell találni, mint például a