rögzített minimálbér és az alternatív technológiák. James Hughes bioetikus 2004-ben
megjelent, Citizen Cyborg: Why Democratic Societies Must Respond to the Redesigned
Human of the Future című könyvében az embert fejlesztő technológiák egyenlőtlen
elérhetősége miatt kialakuló genetikai elkülönülés problémájának megoldásaként olyan
közellátási stratégiát javasol, amely ezen technológiák betiltása helyett a problémák
csökkentésére összpontosít. Ennek megvalósítása lehetne egy általános egészségügyi
jegyrendszer, ami érvényes lenne az embert fejlesztő technológiákra is. A technológiák
betiltása szerinte ronthatná a helyzetet, mivel kockázatossá válhatnának tőle ezek a
technológiák, vagy csak a gazdagok számára lennének elérhetők olyan
országok feketepiacain, ahol az azokat tiltó törvényeket nem tartanák feltétlénül be.[35]
Veszélyben az erkölcs és a demokrácia („Szép új
világ” érv)
Sokan érvelnek amellett, hogy egy embert fejlesztő technológiákat alkalmazó
társadalom olyanná válhat, mint Aldous Huxley Szép új világ című 1932-es
novellájának disztópikus társadalma.
Leon Kass írásaiban ezzel szemben a civilizált társadalom számára alapvetőnek gondolt
intézmények és szokások sérülnek vagy törlődnek el.[62] Francis Fukuyama 2002-es,
a Poszthumán jövőnk (Our Posthuman Future) című könyvében, és a Külpolitika (Foreign
Policy) című magazinban a transzhumanizmust a világ legveszélyesebb eszméjének
nevezte, mivel szerinte az a liberális demokrácia egyenlőségideájának alapjait ássa alá az
emberi természet alapvető megváltoztatásával. Jürgen Habermas társadalomfilozófus
hasonlan érvel 2003-as Az emberi természet jövője (The Future of Human Nature) című
művében. Szerinte az egyén erkölcsi önállósága azon múlik, hogy az nem rendeli alá magát
mások egyoldalú előírásainak.
Habernas ezzel arra utal, hogy az "emberi faj etikáját" aláaknázná az embrió-állapotbeli
génmódosítás.[63] Kritikusok, mint Kass, Fukuyama, és több keresztény szerző úgy
tartják, hogy az emberi biológia alaposabb megváltoztatására irányuló kísérletek nem
csak erkölcstelenek, de a társadalmi rendet is veszélyeztetik.
Amellett érvelnek, hogy ezen technológiák megvalósítása a társadalmi hierarchiák
természetessé válásához vezetnének vagy új ellenőrzőeszközöket adnának a totalitárius
rendszerek kezébe. Joseph Weizenbauer, az MI úttörője egyes kollégáinak – különesen
Marvin Minsky és Hans Moravec – gondolkodásában és szóhasználatában megjelenő
embergyűlölő tendenciákat kifogásolja, amely az emberi szervezet, mint olyan
leértékelésével azt a gondolkodásmódot támogatja, amely elősegítheti a megosztó és
demokráciaellenes társadalompolitikák kialakulását.[64]
Ronald Bailey tudományos újságíró 2004-es, Reason című cikkében vitatta Fukuyama
állításait, mivel szerinte a politikai egyenlőség soha nem függött az emberi biológiától.
Állítása szerint a liberalizmus nem az emberek tényleges, de facto egyenlőségén alapul,
hanem a politikai és a törvény előtti, vagyis de jure egyenlőségén.
Szerinte a génmanipulációs technológiák azáltal, hogy a jelenleg kevesek által
elérhető kiváltságokat mindenki számára elérhetővé teszik, akár segíthetnek is az