Tehát amikor egy ajtóhoz lépünk és kinyitjuk, ami az észleléshez elengedhetetlen
lesz, az a döntéshozatal, több ezer döntés a szoba méretét, a falat, a magasságot, a
szobában lévő tárgyakat illetően. 99 százaléka annak, amit látunk nem a szemünkön át
ér el hozzánk. Hanem amit arról a szobáról kikövetkeztetünk! Tehát mondhatom azt,
némi bizonyossággal, hogy "gondolkodom, tehát vagyok". De azt nem mondhatom,
hogy "Te gondolkozol, tehát vagy", mert "te" csak az én észlelő-buborékomban
létezel!
04:00
Töprenghetünk és filozofálgathatunk ezen, de nem muszáj ezt tennünk az elkövetkező
100 évben. Mert feltehetünk egy nagyon is konkrét kérdést. "Tud-e az agy ilyen
észlelést létrehozni?" Képes-e rá? Van-e olyan anyag, amiből ezt létrehozza? Éppen
ezt fogom ma elmagyarázni Önöknek.
04:19
Tehát a világegyetemnek 11 milliárd évébe került megépíteni az agyat. Kicsit javítania
kellett rajta. Hozzá kellett toldani a elülső részhez, hogy legyenek ösztöneink, mert a
szárazföldön kellett boldoguljunk. De az igazán nagy lépés a neokortex, az agykéreg
volt. Ez egy új agy. Szükség volt rá. Az emlősöknek szükségük lett rá, mert meg kellett
birkózni az utódneveléssel, a társas interakcióval, és az összetett kognitív
funkciókkal.
04:48
Vagyis gondolhatunk úgy a neokortexre, mint a világegyetem legnagyobb
vívmányára, amiről tudunk. Ez egy csúcspont, egy végső termék, amit az univerzum
létrehozott. Annyira sikeres volt az evolúció során, hogy az egértől az emberig
terjeszkedve ezerszeresére nőtt a idegsejtek száma, ezzel létrehozva ezt a szinte
félelmetes szervet, rendszert. És ez még nem az evolúciós út vége! Valójában a
neokortex az emberi agyban a mai napig hatalmas sebességgel fejlődik.
05:25