ÖTVENHARMADIK JELENET
„Mint egy tudattal rendelkező meteorit”
A Facebookon találunk egy posztot, amelyben egy dán hírműsor
műsorvezetője azt kérdezi az egyik stúdióvendégtől, hogy nem túl fanatikus
dolog-e, ha valaki többé nem repül.
- Szerintem sokkal fanatikusabb, ha valaki azt képzeli, hogy együtt
élhetünk négyfokos hőmérséklet-emelkedéssel – válaszolja a vendég
angolul. – A legfanatikusabb dolog pedig az, ha valaki azt hiszi, hogy
továbbra is élhetünk úgy, ahogy most élünk, azokkal a normákkal, amelyek
arra a kisszámú elitre vonatkoznak, amelybe mi is tartozunk. Tehát ha
valaki úgy dönt, hogy nem repül többé, az inkább a fanatizmus ellentéte.
A világ lakosságának körülbelül három százaléka engedheti meg
magának azt a luxust, hogy évente egyszer repülőre szálljon. Annak
ellenére, hogy az éghajlatra nézve a repülés a legrosszabb, amit egy
magánember tehet.
A dán tévé vendége nem tartozik ebbe a három százalékba. A vendég
neve Kevin Anderson, a brit kormány tanácsadója éghajlatváltozási
kérdésekben. A Manchesteri Egyetem professzora, az Uppsalai Egyetem
vendégprofesszora, valamint a nemzetközileg elismert Tyndall Centre for
Climate Change Research helyettes vezetője. 2004 óta nem ül repülőre. - Minden a tortáról szól – mondja. – Ha két fokra akarjuk korlátozni a
globális felmelegedést, akkor egy korlátozott méretű szén-dioxid-tortánk
van, amely tartalmazza mindazt a szén-dioxidot, amit valaha
kibocsáthatunk. Ha megettük az egész tortát, akkor már nincs több tortánk.
Úgyhogy az utolsó parányi tortaszeletet igazságosan kell elosztani a világ
valamennyi országa között.