HETVENÖTÖDIK JELENET
A nyájszellem
2018 áprilisában António Guterres, az ENSZ főtitkára kijelenti, hogy „Az
éghajlatváltozás jelenti az emberiség számára a legnagyobb veszélyt”.
Megkezdődött a destabilizációs folyamat, és haladunk az ún. tipping
point felé, amely időben bárhol lehet.
Egy láthatatlan határ.
Az alapvitákat már réges-rég le kellett volna folytatni. Mivel a kutatások
a lehető legegyértelműbben megállapították, hogy a globális
felmelegedésnek gyakorlatilag minden élő fajra katasztrofális
következménye lesz. Hogy az erdőirtás, az eliparosodott mezőgazdaság, az
óceánok elsavasodása és a túlhalászás mind-mind hozzájárul a biológiai
sokszínűség eltörléséhez.
Ma olyan időket élünk, amikor az autóeladás növekedése még mindig
jövőbeli reményeket kelthet. Olyan időket, amikor a repülőgépek késéséről
sokkal többet írnak az újságok, mint arról, hogy több tízezer ember halt
meg az éghajlatváltozás következményeként (amelyet hosszú távon többek
között a mi repülőútjaink okoztak). Olyan időket élünk, amikor
éghajlatkímélő ötletnek számít, hogy filteres helyett szálas teát vásároljunk.
Azt olvasom, hogy amikor egy repülőgép fel- vagy leszáll, le kell húzni a
sötétítőfüggönyt az ablakokon, hogy takarékoskodjanak a gép
légkondicionálásához szükséges energiájával. A szállodai szobámban úgy
„menthetem meg a világot”, hogy a használt törülközőmet felakasztom,
nem pedig minden nap a földre dobom, hogy tisztát kapjak.
- Képtelenek vagyunk befogadni mindezt a sok negatív hírt.
Védekezőmechanizmusunk egyszerűen blokkolja mindezt. Új, pozitív
történetekre van szükségünk – mondják azok, akiket meghallanak. Én meg