könnyen lehet, hogy mi, többiek talán abbahagyjuk azt a hiper-szuper
klímatevékenykedést, amit elkezdtünk – tudják, mindazt, ami továbbra is
tízszer gyorsabban növeli a légkör szén-dioxid-tartalmát, mint a valaha volt
legnagyobb tömeges kihalás idején. Nem, e helyett egy új történelmet kell
írnunk – egy pozitív mesét. Valami olyasmit, amit majd örömmel fogadnak
a Facebookon.
De hát ...
Hiszen már van egy új történelem! És ez olyan pozitív, hogy az angyalok
dicshimnuszt zengenek, és cigánykereket hánynak a felhőkön örömükben –
hiszen már megoldottuk az éghajlati válságot, és tudjuk a megoldásokat.
Ráadásul olyan briliáns megoldásokról van szó, hogy fennáll a veszélye,
hogy kapásból egy sor más problémát is meg lehet oldani vele. Mint például
a növekvő vagyoni szakadékot, a rengeteg lelkibetegség okát, valamint a
nemek közötti egyenlőtlenséget.
De hozzá kell fűznünk, hogy ezek a megoldások alapvető változásokat
követelnek, továbbá természetesen némi áldozatot is.
Mint például a szén-dioxid-kibocsátás rendkívül nagyarányú
csökkentését.
Mint például azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentését kell tekintenünk a legfontosabb feladatunknak.
Hogy óriási mennyiségű fát ültessünk, ugyanakkor ne nyúljunk a még
meglévő erdők legnagyobb részéhez, hogy megtarthassák mindazt a szén-
dioxid-mennyiséget, amelyet már lekötöttek. Az erdő a mentsvárunk. És
mostantól fogva olyan tisztelettel kell bánnunk vele, amelyet megérdemel.
Ezek a megoldások azt követelik, hogy csökkentsük a sebességet,
próbáljunk meg kisebb léptékben gondolkozni, közösségben, helyi
viszonyokban. Ebben benne foglaltatik a helyi demokráciától kezdve egy, a
mostaninál sokkal inkább közös tulajdonú energia- és élelmiszer-termelésig
minden.
Hogy összedolgozzunk, mert a közös problémák közös megoldást
követelnek.