NYOLCVANNYOLCADIK JELENET
Az időgép
Svante eszeveszetten gondolkodik, majd szétpattan a feje. Úgy szeretne
válaszolni a kérdésre. Szeretné megmutatni, hogy kellően jártas a témában,
hogy megmutassa, joga van itt lenni az egész Európából érkezett húsz-
egynéhány egyetemi gyakornok között Abisko Sarkkutató Központjában.
De a kérdés túl nehéz.
- Milyen hatásfokkal dolgoznak a napelemek?
Senki sem tud válaszolni rá, pedig a kérdés a megújuló energiáról szól, és
valamennyi jelen lévő diák fenntarthatósági, ökológiai, biológiai vagy
éghajlati tanulmányokat folytat. Svante úgy dönt, hogy megpróbálkozik a
válasszal. A dőlésszöggel és a fokokkal függhet össze, gondolja épp,
amikor Keith Larson, az Umeåi Egyetem fejlődésökológusa meglepő
módon Svante és Greta padja felé bök.
Roxy békésen alszik Greta széke alatt, és Svante érzi, hogy egész
testében megborzong az idegességtől, amikor szeme sarkából meglátja,
hogy Greta jelentkezik. Svanténak nem jut rá ideje, hogy cselekedjen. - Tizenhat százalék – válaszolja Greta hangosan és érthetően angolul, és
évek óta ez az első alkalom, hogy Greta saját elhatározásából a saját
családtagjain vagy Anitán, a tanárnőjén kívül valaki más előtt megszólal.
Svante fel nem tudja fogni, mire fel ez a nagy változás. Még kevésbé azt,
honnan a csudából jön ez a válasz, „tizenhat százalék”. - Pontosan – örül meg Keith Larson a válasznak, és még egyszer
megismétli. – Tizenhat százalék.
Az Európa különböző országaiból érkezett egyetemisták mosolyogva és
csodálkozva fordulnak Greta felé, majd az előadás tovább folyik a
vetítővásznon.