És mint ahogy az esélyegyenlőségnek is magától értetődőnek kéne
lennie, valamint annak is, hogy minden ember ugyanolyan értékű, ahogy azt
a politikai pártok folyton hangoztatják.
De még sincs így.
Hanem pont fordítva.
Éppen ezért nincs olyan kérdés, amely kevésbé lenne politikai, mint épp
ezek.
Hiszen összefüggenek.
Ugyanarról szólnak.
Mert amikor a macsótársadalom szén-dioxid-kibocsátása eléri a
légkörünk legkülső szélét, és szó szerint nekiütközik a plafonnak. Mert
amikor az általánosan elfogadott törvény, hogy mindennek nagyobbnak,
gyorsabbnak, többnek kell lennie, szembekerül a közös túlélés esélyével.
Akkor jutottunk el az új világ küszöbére, és ez a világ sosem volt olyan
közel, mint épp most.
Vagy olyan távol.
Egy mértéktartó világ.
Egy olyan világ, ahol egy kislány, akinek mindössze egy Instagram-
oldala van és egy fotója egy jegesmedvéről, éppoly hatékony védelmezője
lehet a közös biztonságunknak, mint a világ összes hadserege együttvéve.
Lassan világossá válnak számunkra a korlátaink. Feltűnnek a végtelen
határai. Nem minden lehetséges, és ez így van jól. Mert a mértéktartásban
van egy másik, sokkal nagyobb szabadság.
A környezetvédelemért folytatott harc lenne a világ legnagyobb feminista
mozgalma? Nem mintha bármi módon is ki lennének zárva belőle a férfiak,
hanem azért, mert kihívást jelent mindazoknak a szervezeti formáknak és
értékrendeknek, amelyek létrehozták a jelenlegi válságot.
Földünk készen áll a kulisszák mögött.
A függöny bármely pillanatban felgördülhet.
El kell kezdenünk beszélni arról, hogyan is érezzük magunkat.
Mert most már tőlünk függ.
A sötétséggel állunk szemben.