Oded Galor - Az emberiség utazása

Egy másik, a témában megfogalmazott hipotézis szerint Közép- és Dél-
Amerika, amely egykor technológiailag fejlettebb volt, mint a kontinens északi
része, azért lett később mégis szegényebb, mert a Kolumbusz előtti időkben a
népsűrűség eloszlása nem volt egyenletes a kontinensen. A malthusi korszakban,
amikor a technológiai fejlődés és a népsűrűség még kéz a kézben jártak,
természetesen a legsűrűbben lakott területeken fejlődtek a legmagasabb szintre a
civilizációk. Ezekben a virágzó régiókban tehát a gyarmati rezsimek nagyobb
késztetést éreztek olyan kizsákmányoló intézményrendszerek kialakítására,
amelyek segítségével elorozhatták a nagyszámú őslakos népesség vagyonát.
Amikor ezek a gyarmatok kivívták függetlenségüket, az európai gyarmatosítókat
váltó nagy hatalmú elit megtartotta ezt a kizsákmányoló, a növekedést késleltető
intézményrendszert, és ezután már ők profitáltak a gazdasági és politikai
egyenlőtlenségekből, ezzel pedig konzerválták ezekben a régiókban az alacsony
fejlettségi szintet. 22 Ezzel szemben azokon a kevésbé fejlett vidékeken, ahol
kevesebben éltek, a gyarmati rezsimek a saját érdekükben inkább fejlesztették a
településeket, általában azután, hogy elpusztították, elűzték vagy leigázták az
őslakosokat. Ezért viszont befogadó, azaz a növekedést támogató
intézményrendszereket honosítottak meg, amelyek a saját érdekeiket szolgálták,
valamint az utódaikét. Noha ezek az intézmények az afroamerikaiakkal és az
őslakos amerikaiakkal szemben diszkriminatívak voltak, feltétlenül hozzájárultak
ezen régiók gazdasági fejlődéséhez, elősegítve, hogy a kontinens északi része
gazdagabb legyen a délinél.
A gyarmati korszakban viszont sok minden alakult át a gyarmatosított
világban, nem csak az intézményi rendszer. És ezeknek a gyarmatoknak a
növekedési potenciálja korántsem volt egységes, már csak a mezőgazdaság
szempontjából kulcsfontosságú, eltérő éghajlati jellegzetességek miatt sem.
Hogyan tudnánk ezeket az erőket kivonni az egyenletből, és kizárólag az
intézményrendszer hatását vizsgálni?
Az európaiak általában nem költöztek ki olyan gyarmatokra nagy számban,
ahol viszonylag magas volt a halandóság olyan betegségek miatt, mint a malária
és a sárgaláz. A legtöbb európai, aki ezeken a helyeken megjelent, nem telepes
volt, ellentétben az Észak-Amerikába kivándoroltakkal, hanem az uralkodó elit
tagjai voltak – hivatalnokok és katonák –, akik csak ideiglenesen szolgáltak a
gyarmatokon, és olyan intézményrendszereket építettek ki, amelyek
kizsákmányolták és rabszolgaságba kényszerítették a helyi lakosságot. Ezzel
szemben az európai kivándorlók tömegesen telepedtek le olyan területeken, ahol
viszonylag ritkábban jelentek meg ezek a halálos betegségek, például Észak-
Amerikában, ahol inkább befogadó intézményrendszer felállítását támogatták,
ami további európai kivándorlást és hosszú távú gazdasági növekedést
eredményezett. A gyarmatok felszabadulása után aztán azok a független államok,